Értelmiségi családba születtél?

Anyám érettségivel irodán van hosszú évek óta.(nem értem hogy nem csúszott vissza , mivel egyre magasabb végzettséget várnak el mindenkitől a könnyebb munkához)

Apám asztalos.

Nem mondanám értelmiségnek, de nem vagyunk proli, primitív család!

Én is asztalos vagyok!

Emberileg talán értelmiségnek mondanám, mivel szoktunk a rászorulókkal foglalkozni, de iskolázottság és munka terén jó ha nem néznek le.

Igen, ELTE TTK-t végeztek mindketten. A rendszerváltás után vállalkoztak, ott kellett csinálni mindent. Apám most nyugdíj mellett adótanácsadó, kicsit könyvel is. Anyám egyre kevesebbet dolgozott ahogy beindult a szekér, viszont sokat önkénteskedett (pénzügyeket, könyvelést vitte egy alapítványnál).

De a legértelmiségebbiek az apai nagyapám és az öccse voltak.

Sajnos nem. A szüleim a jó öreg Kádár korszakban nőttek fel, ahol a munkás ember volt a központban. Ami jó is, rossz is. Nem volt lehetősége egyiknek sem felsőfokú végzettséget szerezni, sem pedig középfokút. Egyrészt azért, mert nem volt rá lehetőség, másrészt meg azért, mert dolgozni kellett.

A 8 általánoson kívül fater kőműves, de már nyugdíjas, anyum meg bőrdíszműves, még nem nyugdíjas.

De nyelvet nem beszélnek.

Ami szomorúbb dolog, hogy az y és x generációs testvéreim pedig "rosszabbak", nekik csak 8 általánosuk van. Pedig nekik a lehetőség meg volt rá.

Rajtam kívül senkinek nincsen érettségije a családban, se testvérek között, sem szülők között, sem a tágabb rokonság között.

Nyelvtudásom nem nagyon van, németül tanultam a szakközépiskolában, de az 6 éve volt, már elfelejtettem.

Szereztem egy jó (nem rossz) szakmát, jelenleg CNC gépkezelőként dolgozom GyMS megyében, havi 4 kilót keresek túlóra nélkül, túlórával (attól függ, hogy mennyi) 5-6 kilót is.

Tervbe van véve, hogy újra neki állok a németnek, mert Ausztriában 2500-3000 eurót lehet keresni túlóra nélkül.

Felsőfokú végzettséget szerezni nekem azért nem volt lehetőségem, mert nekem is idejekorán dolgozni kellett mennem.

De ettől függetlenül értelmesnek tartom magam (messze a legértelmesebbnek) egyrészt nem két bites vagyok, tehát tisztában vagyok azzal, hogy mi folyik a mai világban és az országban és hogy mi miért történik és hogy ki mikor hazudott és csapott be milliókat.

És még érdekel a kvantummechanika, a csillagászat, a tudományok minden ága, volt az tervben hogy ilyen ágban szerezzek felsőfokú végzettséget, de mint mondottam, túl korán el kellett mennem dolgozni, mert kellett pénzt keresni. Munka mellett meg nem akartam és nem is tudtam levelezőn elmenni, mert ahhoz is pénz kell (a felsőoktatás nem ingyenes) illetve erőm sem lett volna hozzá, ezúton is fejet hajtok azok előtt, akik munka mellett járnak levelezőre.

Így nekem egyelőre elég és valószínűleg elég is lesz a CNC gépkezelés, pont azért szeretnék németül megtanulni, hogy keressem azt a 2500-3000 eurót, mert én nem ilyen körülményeket szeretnék a leendő gyermekeimnek, mint amiben én felnőttem, hanem szeretnék nekik biztos alapot és hogy legyen lehetőségük mindenre, arra, amire vágynak.

Anyám pedagógus, apám pedig vezető pozícióban van és vállalkozó, de őt nem mondanám értelmiséginek.

Ugyanakkor nem hiszek abban, hogy az “értelmiségi ember” titulus azon a tényezőn dőlne el, hogy orvosira, jogra vagy bölcsész szakra járt az egyetemen. Főleg egy olyan igazságtalan és korrupt oktatási rendszerben, mint amilyen a magyar jelenleg.

Mert rengeteg embert ismerek, akinek nincs diplomája, mégis műveltebb, olvasottabb, mint aki csak beült egy humán szakra, mert megteheti, de valójában egyáltalán nem konyít hozzá.

3: nem tudom, használjuk még egyáltalán ezt a szót?

Van két diplomám, felsőfokon beszélek egy idegen nyelvet és alapfokon két másikat, helyesen használok egy csomó idegen szót amiket az előző munkahelyemen senki se ismert, sokat utazok, simán megtanulok bármit még most 40 felett is. Jelenlegi foglalkozásom bérszámfejtő, amihez amúgy nem is feltétlenül kell diploma... :), de valójában olyan részterületen dolgozom ahol az átlagosnál jócskán több a kihívás.

Az életemben összeszedett tapasztalataim úgy veszem észre nagyjából megegyeznek a többi diplomáséval (nagy vonalakban persze). De klasszikus műveltségben, olvasottságban szerintem messze elmaradok az említett nagyapámtól (akinek amúgy pont nem volt diplomája a zsidó származása miatt, az öccse szerencsésebb volt, ő jogász lett). Nem érdekel különösebben az irodalom, a művészet, vagy a politika. Szoktam pénzt utalni jótékony célokra, de aktívan nem veszek részt ilyesmiben.

2 voltam

Inkább nem, mint igen, bár értelmiséginek lenni szerintem szerintem nem merül ki az ember foglalkozásában. A szüleim intelligens, szorgalmas emberek, de kétkezi munkások. Anyukám női szabó, apukám meg épületrestaurálással foglalkozik, 9 szakmát csinált a lakatostól a vendéglátóiparin át az ácsig, minden kategóriában szerzett jogsit is... :D Akkoriban az volt a divat, az érték, nem a diploma.

Én vagyok az első diplomás a családban és az első, aki szellemi munkakörben is dolgozik. Még a távoli rokonságban sincs más igazán.