Van itt olyan hölgy, aki sosem szeretne gyereket? Ha igen, miért döntött így?

Nem tudtam soha elképzelni a gyereket az életembe. Legalábbis napi szinten.

Ha rokonnak van nagyobb gyereke és foglalkozok vele pár órát az nekem bőven elég. Ha bármi van vissza tudom adni az anyjának.

Sosem akartam gyereket, konkrétan már akkor is taszítottak, mikor még én is gyerek voltam. A felnőttekkel értettem szót, mindig túl komolynak (és furcsának) találtak engem gyerekhez képest.

Konkrétan gyerek közelében sem szeretek lenni, nekem nem aranyosak, ahogy folyik a szájukból a nyál, hangosak, büdösek, koszosak, és kb egész nap azon fáradoznak a szülők, hogy ne ilyen legyen a gyerekük meg a gyerek környezete...

Érdekes lehet egy gyerek szellemi fejlődését követni mikor nagyobbacska már, de ez meg túl van idealizálva egyesek fejében. Ugyanis a gyereket egyáltalán nem biztos, hogy érdekelni fogja, ami téged, hiszen ő egy önálló személy. Sok szülő eleve itt megbukik és csalódik a gyerekben, pedig nem a gyerek hibája, hogy ő maga csak a saját elszúrt életének kijavításaként tekint a gyerekre.

Nekem szerencsére a közvetlen családom megértő ezzel (meg hát ők is emlékeznek, hogy már gyerekként is utáltam a gyerekeket), de távolabbi rokonoknál akadnak, akik képtelenek felfogni, hogy nem lesz gyerekem és pont. A szemembe nem mondják, csak a hátam mögött, hogy majd úgyis "eljön az ideje", meg "majd meggondolom magam". 28 éves vagyok, remélhetőleg azért leesik nekik pár év múlva.

Amúgy nagyob karakán személyiség vagyok, szóval ritkán szoktak infantilizálni mások, így kimaradtam eddig az ilyen dumákból. A barátaim magyarázat nélkül is tudják, hogy nem vagyok egy anya-típus.

Elsősorban munkám miatt nem akarok, a karierem nagyon megsínylené ha kiesnék kb 2 évre.

Nem is szeretem a gyerekeket, a legkisebb anyai ösztön sincs bennem. Ha a kezembe nyomnak egy babát úgy fogom, mint az oroszlánkirályban Simbát :D