Hogyan tud így élni ez a bűnöző?

Folytatom (tizes vagyok).

A 18:47-re folytatom reagálásoamt (aki valójában a kilences ,csak elírtam).

Tehát amit idéztél, a gyerekekre, valamint az infantilis felnőttekre érvényes valójában!

Egy érettebb lelkű felnőtt ember nem fojtja el érzelmeit pusztán azért, mert a másik biztonságot ad neki. Hanem megpróbálja reálisan értékelni, mit érez (saját maga).

Továbbá, az érzelmeknek van hatékony levelezési módja, mely során nem bántunk másokat, pl humoros, ironikus fotmában, vagy pl ha egyedül vagyunk, pl felhallgató fel, durva zene bakapcs, vagy kinek mi, amivel nem ártunk másnak a düh levezetésével. (Pl művészetterápia, stb.) Bosszúvágy egyébként meg se jelenik egy értelmes felnőtt emberben.

Az értelmes FELNŐTT ember tehát nem ítéli meg tudatalatt se veszélyesnek a saját érzelmeit, hanem önismeretét mélyíti, és megpróbálja hatékonyan feldolgozni azt. A gyerekek nem egészen így működnek még, sem az infantilis felnőttek.

Pl van olyan ember, aki egyáltalan nem érez érzelmeket mások iránt, de tényleg semmit, így aztán csak a saját gondolatai szabhatnak neki határokat.

Én pl az állatokkal vagyok így...

Volt egy kutyám, válás után velemmaradt.

Szerettem, hogy rajong értem, jó érzés volt este megölelni... 8évet éltem vele, egy nap megdöglött, fogtam, kivittem a kertbe, betettem a komposztba, tettem rá trágyát meg zöldhulladékot, és ennyi. és semmit nem éreztem, egyáltalán semmi hiányérzetem nem volt miatta soha... az életem pont úgy ment tovább, mintha soha nem is lett volna...

Ezen néha elgondolkodok, hogy ez tulajdonképpen milyen rohadt para, hogy egyáltalán semmit nem érzek szerencsétlen kutya hiánya miatt... de igazából leszarom.