Akinek gyereke van miért várja el a másiktól hogy szeresse a gyerekeket?

Tehát ÉN toleráljam az ő bunkó paraszt gyerekét (itt most nem az ovisokról beszélek, bár ő is megtanulhat már viselkedni).

Ha nem tolerálom, akkor ÉN nem illek a társadalomba. Mivan? :D

Nevelje meg, ne csak ráhagyjon mindent, és akkor nem fogom rühellni a gyereket, de félelmetes, hogy mennyi szülő ereszti szélnek, anélkül, hogy alap odlgokért szólna neki.

A nem visítunk a metrón, étteremben pont ilyen alap dolog ;)

Aha, szóval akinek gyereke van az egy tróger, aki meg szingli az a világ ura - világos! :XD

Na, ezért nem szeretik sokan a gyerekteleneket, mert rosszindulatúak és ostobák. Tisztelet a kevés kivételnek!

Hat figyelj, én se nagyon jövök ki a gyerekekkel, nincs meg a közös hang, de azért nem ócsárolom.

Van szomszedom akinek a kölke van hogy 40 percen keresztül úgy üvölt mintha nyúznák, mindenzt reggel 6kor. De tudom, hogy ez nem úgy megy hogy megmondom neki hogy fejezze be és akkor majd befejezi.

Attól hogy én pl nem szeretnék gyereket meg különösebben nem vagyok oda értük nem várom el, hogy a másik se legyen oda érte, valahol ugyanezt szeretném mástól is visszakapni.

Azzal, hogyha fennhangon elkezdeném szidni mások előtt a gyerekeket vagy panaszkodni rájuk ....

1) nem tartozik rájuk. Senkit nem érdekel, hogy én hogy állon a gyerekekhez, minek ezt közvetítenem. (Ugyanúgy ahogy engem se érdekel, hogy más mennyire imadja őket)

2) ezzel a másik boldogságát venném el, amihez megint hogy jövök. Attól hogy én nem élvezném a helyzetet, attól a masikat hagyom, hadd élvezze.

Ha meg kerdezik a véleményedet vagy ki akarod fejteni, akkor meg tudod fogalmazni úgy is, hogy nem sértő.

Ha meg felidegesítenek úgy hogy kb csak üvölteni tudnál akkor elvonulsz és úgy vagy olyan hallgatóságot találsz aki ilyen szempontból nem erintett.

Magyarul szerintme nem azzal lehet baj másoknál, hogy te hogy állsz a dologhoz, hanem amiylne formában kifejted, hangsúllyal, szóhasználattal stb.