Ért már titeket bármiféle hátrány, megkülönböztetés, retorzió, ha a munkahelyen, haveroknál, rokonoknál stb. kerek perec kijelentettétek, hogy semmiképp nem akartok gyereket vállalni?

Munkahelyen nem, de nem is nagyon téma az. éli mindenki a magánéletét, ahogy akarja.

Családban sem direkt, inkább csak a nyomasztás, hogy de márpedig kellene, mert ez az élet értelme. De ez változó intenzitással, rendszeresen jön

Munkahelyen nem téma.

A haverjaim elfogadják/támogatják.

A rokonok meg a párom rokonai abszolút nem tudják feldolgozni, minden találkozáskor nyaggatnak ezzel. Az én családom nem sokat tud kezdeni ezzel, de a párom családján érzem hogy kezdenek komolyan kiutálni emiatt, szerintem haragszanak amiért "elvettem" a gyereküktől a lehetőséget az utódra. Gyakran fejtegetik hogy gyerek nélkül értelmetlen az élet, stb. A szülei szerint majd meg fogja bánni hogy rám pazarolta az idejét és addig se alapított családot.

(A nagyszüleim a kivételek, ők annyit mondtak hogy mindegy hogy akarunk-e vagy sem, csak egyezzen a véleményünk a párommal erről, lényeg hogy boldogok legyünk, a többi nem számít. 😊 )

Nem rosszból mondom, de olyan közegben ért negatív "komment" minket, ahol a szerényebb, kevésbé iskolázott rétegekben élők dolgoznak, élnek.

Én összességében ezt így tudnám megfogalmazni, mindenféle bántás nélkül.

#6

Mert ha nem mondod azt hogy soha, akkor mindig azt kérdezgetik hogy NA MIKOR?

6-os. Voltál már fiatal, házas nő?

Kb 3 percente ez a kérdés, hogy mikor jön a gyerek?! Kultúráltabb közegekben úgy kérdik, haveri szinten, hogy terveztek-e? :D

Szóval de, megkérdezik, és totál fölös hazudni...

Nekem volt egyérdekes állásinterjúm, ahol az életkorom megkérdezése után azonnal azt tudakolta a hölgy, hogy "És mikor szül?" - kb. mintha már terhes is lennék. Meglepődésemben kicsúszott a számon, hogy soha, mire a nő kiakadt, hogy ennyi évesen már rég terhesnek kellene lennem. 24 éves voltam.

Rokonokkal úgy nem tartok kapcsolatot, hogy tudjanak ilyesmikről, anyám egy ideig rugózott rajta, amit nem értek, mert ő sem szereti a gyerekeket és első kézből tapasztalta, hogy így mekkora szívás mégis szülni. Aki egy ideig problémát okozott, az anyós, évekig nem szállt le a témáról akkor sem, ha már csúnyán válaszoltam. Hiába mondtam, hogy értse meg, nem lesz semmiféle gyerek, csak vihogott, hogy majd meglátom, úgyis becsúszik! Hihetetlen. Szerencsére nem találkozom már vele.

Barátok, haverok értelmes emberek akik felfogják, hogy az emberek különbözőek és nem térítgetnek semmiféle témában. Az eddigi munkahelyeimen, ahol dolgoztam is, eszükbe sem jutott ilyesmi felől érdeklődni. Random ismerősök 'uuu majd ha gyereked lesz' kijelentéseit csak egy laza 'nem lesz, pá'-val nyugtázom és megyek tovább. Szerencsére ebből is jóval kevesebb van, mióta elköltöztem.