Miért volt jó a 80-as években élni?

10.

Igen. A boldog tudatlanság. Meg a kollektív igénytelenség. :(

Mert az emlékek idővel megszépülnek.

Én egyszer találkoztam egy ilyen sulis programon belül egy olyan nővel aki az 1956-os forradalomkor gyerek volt és naplót vezetett. Ő is mondta, hogy szebbek az emlékei arról az időszakról, mint a naplóbejegyzései.

Az ifjúság szempontjából szerintem a 70-es évek még jobbak voltak. Akkor még voltak mozgalmak az ifjúság részére (beat-, táncház-mozgalom), ment az autóstoppos utazás itthon és külföldön, klubok (Illés, Mini, Syrius, stb.) Balatoni nyarak, NDK-s csajok, Balti-tenger, bolgár-tengerpart, stb. Az egészet áthatotta a kreatív tenniakarás és egy összetartozás feeling.

A 80-as évekre már elkezdett minden kommersszé válni.

"Ha azt mondjátok, hogy régen szép kalitkában éltünk, akkor most miben?"

Virtuális tömlöcben...

Igazad van, szerintem ezért is volt jobb a 80-90-es években élni.

Ez a virtuális tömlőc rosszabb.

"Ha azt mondjátok, hogy régen szép kalitkában éltünk, akkor most miben?"

Ezt arra mondják hogy nem lehetett annyit utazgatni, mint a pandémia elötti időszakban.

Igazából tényleg jó volt.

Más volt az élet minősége, nagyság-rendekkel magasabb volt.

Persze, akik nem tudtak mit kezdeni a korlátlan lehetőségekkel, azokból alkoholista lett. Az emberek egy része nem nőtt fel ahhoz a rendszerhez. Vagyis nem mindenki, a legtöbben azért jól elvoltak.

Ingyen tanulás, a munkahelyen nem azt tolták hogy értéktelen vagy és ne akarj többet, hanem biztattak mindenkit akinek kicsit is volt esze, hogy menjen tovább tanulni, fejlődjön.

Bárkiből lehetett bármi, nem apuka pénze döntötte el mint manapság.

A rendszer fura volt, a szocializmus igazából inkább ilyen vallás-féle volt mintsem más, de azt ki lehetett bírni, aki nem volt vallási fanatikus vagy megmondó ember, annak nem okozott hátrányt. Ők mondjuk megszívták.

A kommunikáció volt a legjobb. Én sok-sok barátot szereztem úgy, hogy szórakozó helyen simán átültem egy másik baráti társaságba mert érdekelt amiről beszélgettek és bekapcsolódtam. Akkoriban ez nem számított bunkóságnak, az emberek nem építettek a kis lelkük köré atombiztos beton falakat, mert nem volt szükség rá. Több száz embert ismertem a kis városomban. Rengeteg barátom volt, és mindig volt időnk egymásra.

Persze, akinek bejön ez a manager-stílusú életvitel, annak ez nem igazán pozitív, hiszen teljesen más mint a mai menőnek számító kommunikáció, amikor mindenkire van 2 perced és pörög a mobil meg a cset megállás nélkül. Akkoriban inkább a tartalmasabb, hosszabb kommunikáció volt a "divat".

De buták és idióták akkor is voltak. Ők nem igazán érezték jól magukat, mert nem volt aki megmondja nekik mi a jó és mi a rossz, miről mi legyen a véleményük. De ez inkább az elektronikai eszközök fejlettsége miatt változott, nem a rendszer miatt alakultak ki az influencerek és az ő szavukat ivó, nekik mindenben igazat adó birka követők.