Egyetértetek azzal, hogy az egyetemista és a diákévek a legszebbek, és addig kell kiélvezni, amíg fiatal huszonéves az ember, mert utána gyakorlatilag a minőségi szórakozásnak és életnek vége?

"és addig kell kiélvezni"

Ezt annyira hülyeségnek tartom. Egy kisgyereknek is szüksége van a játékra, ahogy az idősnek is a kikapcsolódásra. Szórakozás alatt egyáltalán mit értünk? Bulizást? Nem csak ez az egyetlen szórakozás, a játék, egyéb kikapcsolódás, pl. strandolás, kirándulás is szórakozás, az hogy te melyiket szereted már más téma. Az viszont igaz, hogy a tizen-huszonéves korosztály az, aki a legszabadabbnak érzi magát és emiatt elég sok hülyeséget is csinál(hozzátenném tök feleslegesen).

😂😂😂

Nem.

Ha elszarod hülyeségre a húszas éveidet, akkor tényleg egy hatalmas szívás az élet onnantól, hogy felelősséget kell vállalnod magadért. De aki ebben az időszakban építkezik, annak kis szerencsével megtérül a befektetés és később sokkal nagyobb szabadságot élvezhet egy csomó dologban.

Leírom a saját példám.

Nekem az iskolában az nem tetszett, hogy más mondta meg, mit, hogyan és mikor csináljak. Nem tanulhattam úgy, ahogy szerettem volna, nem tanulhattam azt, amit szerettem volna, még azt sem tehettem meg, hogy kinézzek az ablakon, mert sok tanár az arcomba hajolt. Körmölni kellett azt, ami a táblán volt, be is szedték a füzeted, elvárták, hogy gépként dolgozz általában. Ráadásul korán be kellett érned és minden rohadt hétköznap délutánig ott rohadni. És folyamatosan, minden létező dologba belepofáztak, a hajszínedtől a ruhádon át gyakran addig, hogy mit eszel napközben... Én ezt nagyon utáltam, pedig sem a magatartásommal, sem a jegyeimmel nem volt bajom. Világ életemben 4-5 között volt az átlagom minden képzésemen.

Az egyetem már egy fokkal jobb volt. Eleve hogy leszarták, hogy mikor és hogyan készülök fel, adott egy szabadságot. Megtehettem, hogy nem baszom a rezet ott egész nap, hogy nem megyek be órára épp és azt is, hogy ha bemegyek és szar az óra, végigmobilozom vagy elfoglalom magam csöndben egy könyvvel. Úgy tanultam, ahogy akartam, senki sem szégyenített meg, senki sem olvasott a fejemre, senki sem vette el a telefonom, szedte be a füzetem, végre magamnak tanultam két olyan szakon, amit szerettem is. Ja és nem volt tele köcsög bullykkal az egész intézmény, akiket el sem lehet kerülni, mint általánosban meg középsuliban. Viszont megvolt ennek is a hátulütője, a korlátozott szabadság. Én nem voltam jó nő az egyetemi éveim alatt, mert rohadt sokat dolgoztam és tanultam azért, hogy legyen belőlem valaki. A sportot tudtam tartani, de általában nem volt pénzem rendes ételekre, alig aludtam néha, fáradt voltam, csapzott és a sok munka ellenére csóró is. A szüleim keveset tudtak segíteni anyagilag, úgyhogy nem volt egyszerű. De jó élmény utólag az a sok hülyeség, amit elkövettem az első pár felnőtt évemben, ez igaz. A második képzésemen végig dolgoztam már főállásban, mivel nem nappalira jártam, szóval napközben munkába rohantam, este órákra. Nehéz volt helytállnom, főleg hogy egy műszaki és egy természettudományi területen szerzett végzettségem van, ami valljuk be, nem könnyű.

Na most ezután nekem nyaralás volt csak dolgozni. Eleve emberkímélő a munkám, mivel szellemi munkakörben vagyok és irodai munkát végzek. Normális időben végzek, dolgozhatok akár otthonról is és ami a legjobb, megfizetik a tudásom. Nem mondom, hogy gazdag vagyok, de elég magasan az átlag felett keresek, nem kell számolgatnom a pénzt a boltban, nem kell hidegben kuporognom, mert ésszerű kereteken belül telik egy kényelmes életre. És pont ezért nézek ki jobban és érzem magam jobban. Futja tízezres bőrápolási termékekre. Futja zöldségre, húsokra, egészséges ételekre. Nem otthon kell tornásznom meg az olcsó futócipőt vennem, hanem megtehetem, hogy elmegyek edzőterembe edzeni, megtehetem, hogy kímélem az ízületeimet. Megengedhetem magamnak, hogy olyan fodrászt válasszak, aki minőségi anyaggal dolgozik és nem kell bolyhos, elnyűtt ruhákban mászkálnom. Egy nyaralás nem abból áll, hogy 20 ezret gyűjtök és abból sakkozom, hanem el tudok menni normális helyekre anélkül, hogy azon aggódnék, mi mennyibe kerül. Megtehetem azt, hogy évente egyszer-kétszer felültessem anyámat vagy a páromat a vonatra vagy a repülőre és elmenjünk világot látni. Megtehetem azt, hogy beüljek egy normális étterembe és kikérjek egy kör italt a barátaimnak anélkül, hogy szarrágóskodnék. Nem kevertet meg tablettás bort kell innom, hanem érezhetem végre a minőségi bor vagy gin ízét a számban... Megtehetem, hogy egyáltalán a barátaimmal nyaraljak úgy, hogy befizetjük magunkat olyan hülyeségekre, amik épp eszünkbe jutnak. Ha bulizni akarunk egy bárban, akkor arra, ha bobozni vagy wellnesselni akarunk, akkor arra, mert végre nem 50 ezrem van egy hétre, hanem 200...

Hát a fasznak hiányzik az az élet, amin átverekedtem magam ezért.

6

Köszönöm! 😊 Elemzéssel, adattárházfejlesztéssel foglalkozom egy autóipari cégnél.

Igen.

Ismerkedj, barátkozz, szórakozz, tanulj.

Élved ki minden pillanatát aztán ezt az életetben is így folytasd tovább,légy vidám.

21 évesen megyek most egyetemre. Nyaram 1 reszen cimereztem most meg mindennel egyutt 1 masik munkahelyen napi 13orat foglalkozom az a meloval. Igaz ebbol 8ora a munkaido, de a beutazasok, keszulodesek a melora mind ennyi idot foglal le.

Kerdezem en. Ezek a legszebbek?! 🤣

Hasonlóan érzek, mint 5-ös.

Főiskolára jártam, hát a "boldog" diákévek az egy szívás volt, stressz. (Előtte a középiskola főleg egy undor.)

Amikor lediplomáztam, elhelyezkedtem (keresett szakma), akkor jött a java, az élet, pénz, munka, amit szeretek, szabadidő. Én sem sírom vissza az előző éveket.