Egyetemisták! Ti nem féltek, hogy nem fogtok érteni semmihez, nem kelletek majd sehová, nem találtok gyakorlati helyet stb.?

Én egy bölcsészettudományi szakon tanulok, szóval kb. egy szál büdöskét többre tart a társadalom mint engem és én is tisztában vagyok azzal, hogy nem egy kimondottan piacképes szakon tanulok. Viszont a barátaim között vannak gazdasági, műszaki vagy tanári szakos egyetemisták is, akik kb. hozzám hasonlóan ugyanúgy kétségbe vannak esve. Én azt gondoltam, hogy majd sokkal könnyebb lesz minden... elkezdem az egyetemet, tanulok, közben majd bőven lesz időm mindenfélére pl. szimpatikus tanfolyamot elvégezni, nyelvet tanulni vagy dolgozni a képzés alatt és a magam módján, szépen lassan majd haladok. Ehhez képest semmi. Azt érzem, hogy kb. ugyanott tartok mint gimis koromban. Két év alatt egyáltalán nem találtam olyan diákmunkát, amit az egyetem mellett tudtam volna végezni, pláne nem olyat, ami még bármilyen releváns tapasztalatot vagy fejlődési lehetőséget is jelentett volna. Egyéb tanfolyamokra abszolút nem volt időm, illetve a nyelvtanulás is csak nyögvenyelősen megy, mert ugyanúgy nincsen elég időm arra, hogy normálisan foglalkozzak vele. Szórakozni sem járok, nagyon kikapcsolódni sem szoktam és az egyetemen, könyvtáron kívül még nagyon az egyetem városát sem ismerem, nem voltam sehol. Csak tanulok és ennyi. Azt hittem, hogy majd az egyetemen is lesz mindenféle lehetőség pl. szipi-szupi ösztöndíjak, gyakornoki munkák stb., de nem így megy a dolog. Jövőre fogok diplomázni és igazából nem értek semmihez, nincsen semmilyen tapasztalatom, soha nem dolgoztam még semmit és nem tudom mi legyen. Még fiatal vagyok, szeretnék tanulni is, de egyszer azért el kell majd dönteni. A legjobb barátnőm pénzügy-számvitel szakon tanul és ő is ugyanígy van vele, nem talált gyakornoki munkát (következő félévben lenne a szakmai gyakorlata, de az is veszélyben van), nincsen tapasztalata, nem ért semmihez, nem tudja mit fog csinálni. Az egyik barátunk gépészmérnök szakon tanul, de ő is ugyanezekkel a problémákkal küzd. A tanári szakos barátaimat is csak az vigasztalja, hogy osztatlan képzésben tanulnak és még van bőven idejük. Szóval a környezetemben nagyjából mindenki tart ettől, fél és bizonytalan.