Mennyire normális dolog az ha egy szakember pszichiáternek/orvosnak az a véleménye hogyha egy 18 év alatti olyan ideges lesz hogy ezt úgy adja le hogy hangosan kiabál/szitkozódik akkor rá kell hívni a mentőt és bent kell maradnia a pszichiátrián?
Leírom a teljes sztorit akinek van kedve olvassa végig de a lényege ennek a kérdésnek az ami felül van.
Szóval amikor én még kisebb voltam kb 2 éve (jelenleg 16 vagyok) anyámmal volt egy konfliktusom egy teljesen egyszerű dolog miatt.
A lényeg az volt hogy a kérdésemre nem válaszolt mintha hülyének nézett volna, és akkoriban én még nem tudtam az indulataimat normálisan kezelni ezért egy idő után elég ideges lettem és elkezdem vele kiabálni hogy miért csinálja ezt stb.
Jártam ez előtt az eset előtt pszihológushoz azzal az indokkal hogy nehezen tudom kezelni a dühömet ,ha mérges vagyok akkor hajlamos vagyok erőszakos dolgokat csinálni.(Leírom még egyszer hogy ez 2 éve történt mert én már tapasztaltam hogy valaki egy kérdésnél nem fogta fel azt hogy ez nem most hanem a múltban történt.)
Amikor oda kellet járnom abból állt az egész dolog hogy én vagyok az idióta akinek valami baj van az agyával és idegeskedik.
Az apám folyamatosan vert engem és ordibált a család legtöbb tagjával olyan dolgok miatt amit el lehet úgy intézni hogy inteligens emberi módon megbeszélik hogy mi a probléma.
Az volt a nagy "szakemberek" tanácsa a szüleim felé hogy gyógyszerezzenek be és hogyha a gyógyszer szedése mellett is nehezemre esik irányítani az indulataimat akkor hívjanak rám mentőt.
Visszatérve oda ahol az anyámmal való konfliktus történt anyám rám hívta a mentőt és akkor nekem bent kellet maradnom pszichiátrián.
Nem is értettem akkor hogy miért vagyok itt, 1 hétig ott voltam senki semmilyen mértékben nem látogathatott meg a családtagjaim közül és az egész napos tevékenység az volt hogy nézem a falat.
Nem értettem az egész szituációt hogy miért kell pontosan nekem itt lenni és hogy miért vagyok körbevéve olyan emberekkel akikek mentális problémái vannak.
Amikor hazaengedtek akkor még egy ideig rémálmaim voltak arról hogy azon a helyen vagyok megint.
A szüleim elváltak már és azóta én úgy érzem hogy boldogabb életet élek az apám nélkül.
Köszönöm ha végig olvastátok nyugodtan lehet azt mondani hogy gyerekes vagyok és nincsen igazam abban hogy ez nem egy normális dolog.
válasza: válasza:Valószínűleg az orvos és anyud is úgy latta akkor a legjobbnak ha bemenj.
Nem gondolom hogy 16 évesen, főleg, úgy, hogy már előtte is pszichológushoz jártál te ezt reálisan láttad volna vagy látod.
Ilyenkor mindig a barátnőm most már 18 éves lánya jut eszembe.
Kicsi korától vágdosta magát, ha valami nem kapott meg vagy bekattant neki valami ami miatt kiborult akkor üvöltözött stb
A barátnőm elrángatta orvoshoz és nem értette akkor sem hogy miért. És most is azt gondolja magáról hogy igazából vele semmi baj.
Szóval abszolút nem tudhatjuk hogy mennyire volt jogos, de valószínűleg így volt neked a legjobb még ha most nem is úgy gondolod.
Ebben az esetben nem lehet így konkrét véleményt mondani.
Mindkét fél véleményét jó ilyenkor tudni
válasza: válasza:Az osszes lelki gondrol a szulok tdhetnek. Neked konkretan apad. De anyad is beteg,h bevitetett.
Koltozz el az ilyen rohadek szulotol mindl hamarabb.
Nincs lelki gondod. Az orvosok rengeteg penzt kapnak a gyogyszerkiserletekert ,ezert celjuk mindenkinek a gxogyszerezese barmilyen betegseg /vagy velt nem letezo betegseg eseten
2-es én olyan dolgok miatt voltam ideges amiért bárki az lenne te is akár vagy bárki aki ezt olvassa.
És sajnálom nagyon a bártnőd lányát remélem boldog életet él.
Elmondok 2 opciót szerinted melyik segített volna jobban egy ilyen gyereknek mint amilyen voltam én akkor 2 éve?
"A" opció:normálisan beszélni a gyerekkel hogy mi nyomja a lelkét és hogy mit gondol róla hogy mi teszi indulatossá,megkeresni azt hogy a környezetében milyen tényezők válthatják ki a viselkedését és esetleg hogy a szülők hogy nevelik a gyereket.(Én ezt látom reálisan célravezető megoldásnak de javítsatok ki ha velem van a baj és ez nem így van)
B opció:Be kell gyógyszerezni és bekell fektetni a pszihiátriára ahol komoly mentális problémákkal küzdő embereket kezelnek akiknek nyilván sok esetben a gyógyszeren kívűl mással nehéz segíteni.
Itt a gyerek nem láthatja a szüleit és semmi dolgot nem tud csinálni ami leköti illetve nem igazán vannak emberi interakciói itt.
Én megjegyzem hogy azért írtam ki ezt akérdést mert megviselt az az iďő amíg ott voltam és amikor valaki a B opcióval ért egyet és azt modnja hogy helyesen jártak el gondoljon bele mennyire van pozitív hattásal egy gyerekre az ott lét.(Egyébként a nem magán szakemberek magasról sz@rnak rá hogy segítsenek valakin csak a gyógyszereket irogatják fel)
4-es köszönöm az egyet értést.
válasza:Én még mindig azt gondolom ebben az esetben a szülőket is érdemes lenne meghallgatni
Mert lehet ők másként látják
Lehet ők úgy érzik beszéltek eleget , próbálkoztak, de neked fel sem tűnt, egyszerűen nem történt semmi változás. Vannak szülők akik egyszerűen nem képesek kezelni, nem tudják jól kezelni az ilyen eseteket. Nem jut "eszükbe " mi lenne a legjobb és mi az amit meg kellene tenni a javulás érdekében
Az viszont mindenképpen jó, hogy orvosi segítséget kértek. Akartak segíteni, változtatni, és nem csak tojtak rád magasról.
válasza:Pszichiátrián nem csak olyan emberek fekszenek akiknek komoly mentális baja van
Barátnőm anyukája alkohol probléma miatt került oda be 2 hétre.
Én pedig 17 éves kértem a szüleim hogy vigyenek be mert nem tudtam kezelni a hangulatingadozásaim, és nyilván a szüleim sem.
3 hetet voltam bent 17 évesen Debrecenben
Vannak ott is súlyos eseteket, de nem csak azok vannak.
Kaptam én is gyógyszert, szorongásgátlót és néha egy kis nyugtatót ha pánikoltam stb
Én segítségnek éltem meg.
Tudom hova nem akarok kerülni...
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!