Észrevettétek,hogy az egyetemen csak a piálás tartja össze az ember nagy részét?

Akkor te mozoghatsz rossz körökben, nálunk semmi ilyesmi nem volt jellemző.

Meg a csoportos anàlszex, igen!!

Abszolút nincs így.

Minket a számítógépes játékok tartottak össze :D

Amúgy nem értem mit vártok. Nyilván aki jár társaságban, szórakozik, kapcsolatot épít a többiekkel, az könnyebben beilleszkedik, mint az akit semmilyen programra nem lehet rávenni, csak beszélgetni akar otthon ülve az "élet nagy dolgairól".

Szerintem van benne némi igazság. Én pont emiatt éreztem magam rosszul az egyetemen, mert nem vagyok az ivós - bulizós fajta és emiatt nem tudtam beilleszkedni a közösségbe. Sőt, igazából nem is volt egy ilyen összetartó közösség a szakon, inkább tényleg csak felszínesebb kapcsolatok voltak közöttünk (ha voltak egyáltalán, mert sokakkal tényleg egy szót sem szóltunk egymáshoz) vagy kisebb klikkek. Nekem is csak egy barátom lett az egyetemről, de rajta kívül senki más. Én ezt nagyon rosszul éltem meg, hiányzott a társaság és egyáltalán nem erre számítottam. Én nem ítélem el a bulizást stb., csak nem szeretem és szerintem ezzel nem vagyok egyedül. Amit pedig nem értek az az, hogy miért kizárólagosan a bulizásról szól minden egyetemi program. Persze, ez csak a saját tapasztalatom és erről tudok beszélni, de nálunk az egyetemi programok legalább 90%-a a bulizásról szólt, holott szerintem rengeteg egyéb programot (mit tudjam én túrák, kvízestek, filmes estek, kreatív workshopok, nyelvcserés estek stb.) is lehetett volna szervezni ami hasonlóképpen szórakoztató, kikapcsolódás, közösségi élmény stb., és talán változatosabbá tehetné az egyetemi életet vagy alternatívát jelentene a bulizás mellett. Én legalábbis nagyon szívesen jártam volna mindenféle programokra, szerettem volna megismerni több embert stb., de semmi lehetőségem nem volt rá.

#8 Oh igen, az egyedüli két program ami létezik a világon az piálás és a lelkizés. Bárcsak lenne bármi más alternatíva...