Rossz anya lennék, ha nem tudom elviselni az állandó érintést?
A családomban kisgyerekkor után nem nagyon volt szokás ölelkezni, puszilkodni (különleges alkalmakon kívül). Azokkal barátaimmal is kellemetlenül éreztem magam, akik öleléssel köszöntek. A párommal is megvan a testi érintkezés helye és ideje, attól agyvérzést tudnék kapni, ha mondjuk épp főzök, ő pedig közben mögém áll és fogdos, ölelget. Akadályozásnak érzem, szeretek a dolgomra koncentrálni, útban van ilyenkor. Máskor persze szívesen veszem, de akkor csak rá figyelek.
Nyilván nem arról van szó, hogy ne tudnám elviselni egyáltalán, ha valaki megérint, hanem az zavar, ha valaki mindig, minden pillanatban fizikai kontaktusban van velem és akadályoz a dolgomban.
A gyerekvállalással kapcsolatban is jelenleg ez a legnagyobb ellenérv, hogy egy kisgyerek állandóan a szülei fenekében lóg, mindig a lábad alatt van, még pisilés közben is csimpaszkodik rád, veled akar aludni, stb. Én ennek a gondolatától is rosszul vagyok, pedig alapvetően nagyon szeretem a gyerekeket.
"Az én anyukám is ilyen.
Életemben szó szerint 2x ölelt csak meg, amire emlékszem.
Ha hozzám ért, megsimogatta a hajam, vállam, azt mindig gúnnyal társította."
Egyáltalán nem erről van szó, én nem ilyen vagyok.
válasza:"lehet, hogy az is elég lenne, ha naponta mondjuk pár órát az apja (is) foglalkozna vele, vagy hétvégente néha elvihetnénk a nagyszülőkhöz és addig egyedül lehetnék és csinálhatnám, amit szeretnék/kell."
Lehet. De lehet hogy nem. Szerintem annyira feszült lennél mellette, hogy elszakadna a cérna. Vagy nem tudod lepasszolni, mert apu tanfolyamra vagy üzleti útra megy 1-2 hétre és éppen a nagyszülő se ér rá. Ha nem tudod megélni a gyakori ölelést, akkor nem neked való a gyerek.
Én továbbra is azt mondom, hogy fordult szakemberhez, hogy segítsen jobban megélni ezeket a pillanatokat. Az emberek 90%-ának nem természetes a havi 1 ölelés, meg a "most ne szólj hozzám" hozzállás. Főleg egy gyereknek nem, aki éppen sírva szalad oda hozzád, mert valami baja van. Nálad meg kiborul a pohár, és még bele is rúgsz szegénybe a türelmetlenséged miatt, mert te nem tudod megélni a pillanatot, hogy minden nap rádcsimpaszkodik.
válasza:De mégis félsz a gyerekvállalástól, tehát: a probléma adott. Félsz.
Egy sarkalatos példát írtam, nem tudodm mennyit ölelgeted a párodat, de ne seperd a szőnyeg alá a dolgokat.
De most képzeld bele magad a gyereked helyébe. Berohan hozzád sírva, azonnal vigasztalás kell neki, de te elhajtod. Ne nézd értetlen ek a gyerekeket. Apjától megkapja 10 esetből 9x a figyelmet, ölelést, de te most "éppen benne vagy valamiben", ami tulképp nem is fontos és elhajtod, hogy majd később. (De mi a fontosabb, a mosogatás, főzés, vagy a gyereked?) Ha te bevállalsz 1 gyereket, akkor nem mondom, hogy megszűnsz egyénnek lenni és onnantól 0-24-ben véranyunak kell lenned, de ha a gyereked éppen a pillanatban igényli az ölelést, akkor azt meg KELL adnod neki. Összezavarodik, hogy apu mindig ott van, anyu meg nem. Nálam apám volt ilyen. Szava járása volt a "most ne b*szogass". A vége az lett, hogy soha nem mentem oda hozzá.
Szóval, ha egy szikrányi kételyed is van, márpedig van, akkor ne kockáztass vagy irány a szakember. Nem ciki az, párod örülne, ha többet ölelgethetne és te is megnyugodnál a gyerekválallás terén.
Arról sem volt szó, hogy félnék. Simán csak nem szeretnék úgy gyereket vállalni, ha nem lennék biztos benne, hogy jó anyja tudnék lenni. De nem lenne életem tragédiája, ha végül nem lenne gyerekem, vannak bőven más célok is az életemben.
Ez a "hirtelen berohan és elküldöd a pba" szituáció is a te fantáziád szüleménye. Természetes, hogy ilyen helyzetben megvigasztalja az ember a gyerekét vagy bárkit, ez egyáltalán nem zavaró, fel sem merül ilyen helyzetben, hogy elküldjem. Az zavar, amikor tényleg rajtam lóg valaki. Amikor együtt alszunk, aztán nap közben is folyamatosan rajtam csimpaszkodik. A párom esetén az (csak példának), amikor főzöm a kaját és közben hátulról ölel és minden alkalommal arrébb kell löknöm vagy át kell esnem rajta, amikor két lépést arrébb akarok menni egy fakanálért. Rokon kisgyerek esetén az, amikor az egész napos, szünet nélküli vele való foglalkozás után leülnék egy kicsit, ő meg jön és a nyakamban csimpaszkodik. Ezt nem hirtelen csinálják az emberek, amikor meg kell őket vigasztalni, hanem így fejezik ki sokan (főleg a gyerekek), hogy ragaszkodnak a másikhoz.
válasza: válasza:A gyereked egy lesz majd a sok lelki serult kozul, ez biztos. Semmi rossz nincs abban, hogy igy vagy bedrotozva, autista spektrumtol kezdve barmi mas okbol erezhetsz igy. De hogy horror lesz, ha anya akarsz lenni, az biztos. A majmok a legjobb pelda a kotodesre. A gyereknek pont ez a meghatarozo, nem a szavak, ajandek, programok.
En tudom, hogy nem valo nekem az anyasag, es sosem bantam meg. De a legtobb esetben mindenki szul, es nem mindenki valo anyanak.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!