Hogy lehet elviselni az állandó bizonytalanságot?
Mióta felnőttem nincs egy biztos pont az életemben. Nincs biztos munkahely, nincs biztos párkapcsolat, állandó barátok. Bármikor kirúghatnak bárhonnan, vagy a vezetők úgy gondolják, hogy ennyi volt, és felszámolják a céget. A párom bármikor beleszerethet másba, vagy csak belőlem szeret ki és elhagy. A barátok bármikor elköltözhetnek akár több ezer kilométer távolságra. Mivel nem egyszer szűnt már meg a munkahelyem, évek óta úgy járok be minden munkanap, hogy nem tudom, holnap lesz-e hol dolgozni.
Most biztos azt hiszik néhányan, hogy nem vagyok magabiztos. Biztos vannak nálam magabiztosabbak, de szerintem attól, hogy nekem sok önbizalmam van, attól még ugyanúgy megszűnne a munkahelyem, és ugyanúgy találhat mást a párom, mivel ezek nemcsak tőlem függnek. Szóval ezen a rossz érzésen nem hiszem, hogy az önbizalom sokat tudna javitani.
Kérdés, ti hogy viselitek el az állandó bizonytalanságot? Én azt érzem, hogy rajtam csak egy biztos pont segitene, de nincs semmi ilyen, mert semmi sem csak rajtam múlik, nem vagyok ura a saját életemnek. Az egyetlen, ami biztos pont az a tanulás, ott a magam ura vagyok, amig elvégzem. De hogy hasznát tudom-e venni, az már megint nemcsak tőlem függ, hanem főnöktől, kollégáktól, ügyfelektől.
Hogy kellene ezen változtatnom?
N
válasza:Amióta felnőtt életet kényszerülök élni, azóta nekem is az a gondom, hogy nincs talaj a lábam alatt.
- Folyamatosan döntéseket kell hoznom, és nagyrészében rosszul döntök.
- Akármit és akárHOGYAN tanulok, nem tudok vele elhelyezkedni.
- Úgy érzem, lelkes vagyok, tudásszomjjal, mostmár elhivatottsággal és mostmár tudom, mit akarok, mégis még mindig unalmas, érettségit igénylő munkát végzek.
- A fizetésem nem növekszik, a kiadásaim viszont igen.
- Az elmúlt pár hónapban is tízezrekkel csökkent a régen, még egyetem alatt félretett pénzem.
- A háztartásban szinte állandóan elromlik valamit vagy adódnak kisebb/nagyobb gondok.
- Amióta dolgozom, a tél és a nyár ugyanolyan, állandó rohanás van, alváshiány, szabadidőhiány. Ha 3 órát punnyadok, már lelkifurdalásom van és ha szívemre tenném a kezem és mindent elvégeznék otthon is, eleget sportolnék és ott van a tanulás is ugye, SEMMI szabadidőm nem lenne és 5-6 óra alvások.
- A családtagokkal is "mindig a gond van", az egyik elmebeteg, a másik megkeseredett, ő egyébként őszintén segíteni akar, csak nem mindig úgy jön össze, ahogy az jó lenne.
Félek, hogy:
- elmebeteg leszek én is, a hajlamot örököltem és az életem efelé tart,
- sohase lesz normális és hosszútávú párkapcsolatom, az életem újfent efelé tart,
- sohase lesz szabadidőm,
- sohase lesz stabil munkahelyem, sohase leszek szakembere semminek, magyarul nem lesz egy végzettségem, AMIBEN dolgozom és fejlődök benne
- az egészségi állapotom és az engem ért hatások miatt úgyis korán fogok halni.
Szóval nagyon nehezen viselem és sokat vagyok szomorú. Szinte állandóan.
válasza: válasza:Nekem egy titkom van: szarok bele. Nyugodtabb így. Dobjon rám az élet, amit akar. Úgyis kimászok belőle valahogy, van annyi eszem, hiszek annyira a saját képességeimben, hogy ne zavarjon állandóan a gondolat. Én már a gyerekkorom is úgy éltem le, hogy suliba ugyan mentem, csak azt nem tudtam, hogy holnap vagy egy hét múlva ugyanonnan fogok-e bejárni. Megszoktam. És láttam már annyi fost és kijöttem belőle egyedül, hogy pont nem izgat, van-e épp mellettem valaki, vagy nincs. Általában nincs. Nem is építek más emberre, rohadt nagy hiba lenne.
Nekem ez a módszerem.
válasza: válasza:Biztos pont ?
Család például ?
Ezt hívják felnőtt életnek.
Amit leírtál, az semmiképpen sem normális, nem ártana felkeresned egy szakembert.
Azt írod, egyetlen biztos pontod a tanulás, akkor koncentrálj arra.
Tanulj olyat, ahol vannak lépcsőfokok, van tovább tanulási lehetőség, ha egy bizonyos területen egyre jobb szakember leszel, jobb munkát,stabilabb munkát kaphatsz, ezzel a biztonság érzeted nőhet.
Dehát az élet ilyen....néha nem úgy alakul, ahogy elképzeljük, néha váltani kell, néha sok minden megváltozhat, nem irányíthatsz mindent.
Ez a fajta bizonytalanság nem normális, kóros.
válasza:A családom egyetlen emberből áll, az anyámból. És fogalmam sincs mi lesz velem, ha ő sem lesz már nekem.
Valaki irta, hogy nem irányithatok mindent. Pont ez a bajom, hogy nem tudom úgy irányitani az életemet, ahogy szeretném. Ezen tud segiteni egy pszichológus?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!