Rossz anya lennék, ha nem tudom elviselni az állandó érintést?
A családomban kisgyerekkor után nem nagyon volt szokás ölelkezni, puszilkodni (különleges alkalmakon kívül). Azokkal barátaimmal is kellemetlenül éreztem magam, akik öleléssel köszöntek. A párommal is megvan a testi érintkezés helye és ideje, attól agyvérzést tudnék kapni, ha mondjuk épp főzök, ő pedig közben mögém áll és fogdos, ölelget. Akadályozásnak érzem, szeretek a dolgomra koncentrálni, útban van ilyenkor. Máskor persze szívesen veszem, de akkor csak rá figyelek.
Nyilván nem arról van szó, hogy ne tudnám elviselni egyáltalán, ha valaki megérint, hanem az zavar, ha valaki mindig, minden pillanatban fizikai kontaktusban van velem és akadályoz a dolgomban.
A gyerekvállalással kapcsolatban is jelenleg ez a legnagyobb ellenérv, hogy egy kisgyerek állandóan a szülei fenekében lóg, mindig a lábad alatt van, még pisilés közben is csimpaszkodik rád, veled akar aludni, stb. Én ennek a gondolatától is rosszul vagyok, pedig alapvetően nagyon szeretem a gyerekeket.
Pszichológussal nem beszéltél még erről?
Valami fóbia?
"kisgyerek állandóan a szülei fenekében lóg, mindig a lábad alatt van, még pisilés közben is csimpaszkodik rád, veled akar aludni, "
Ja, a mai nevelést nem ismerő gyerekek. Én nem emlékszek hogy 1x is másztam volna anyámra amikor wczett. Nem kell mindent megengedni a gyereknek.
A mai szülők nem mobdanak ellent a gyereknek, azért másznak bele a seggükbe még a wcn is.
Az én anyukám is ilyen.
Életemben szó szerint 2x ölelt csak meg, amire emlékszem.
Ha hozzám ért, megsimogatta a hajam, vállam, azt mindig gúnnyal társította.
Nem is értem mi lehet az oka, hogy nem beszélek vele, csak ha nagyon muszáj...
Nem ragaszkodom minden áron ahhoz, hogy gyerekem legyen, egyelőre még 4-5 évig nem is aktuális. Ha már itt lenne az ideje és akkor is úgy érzem, hogy nehezen viselnék el magam körül egy kisgyereket 0-24-ben, akkor nyugodt szívvel fogok úgy dönteni, hogy jobb, ha inkább mégsem vállalom.
Igazából így belegondolva lehet, hogy az is elég lenne, ha naponta mondjuk pár órát az apja (is) foglalkozna vele, vagy hétvégente néha elvihetnénk a nagyszülőkhöz és addig egyedül lehetnék és csinálhatnám, amit szeretnék/kell. Lehet, hogy azért érzem ennyire nagy tehernek a dolgot, mert eddig amikor rokon kisgyerekekre vigyáztam, akkor egyedül voltam velük napokig, senki más nem tudta "átvenni" őket egy percre sem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!