Aki nagyon maga alatt volt és reménytelennek érzett mindent hogy kapta össze magát?

Gyónj meg. Áldozzál.

Így vagyok én is. Most elkezdtem kondícionáló terembe járni, de ha nem tudom kigyúrni magam, akkor jöhet a kötél.

Miért oldja meg az életedet a felhalmozandó izom?

Ha már kaptam egy életet, akkor azt nem akartam elpazarolni. Ez volt az alap, aztán kerestem olyan dolgokat amik érdekelnek.

Hosszabb ideig tartó munkanélküliség alatt én is elég rossz passzban voltam. Bár akkor kezdtem el rendszeresen edzeni (látható eredménye is lett ennek amúgy), de mégis a munkába állás rángatott ki a pöcegödörből.

#2 majdnem jót írt, csak a második felét le kellett volna hagynia. Néha én se értem minek kezdtem el testépíteni (főleg az erőemelésre koncentrálok), de mindent megváltoztatott. Megoldotta az étkezési problémáimat, az alvásomat, nem gondolkodok annyit olyan dolgokon amin nem kéne, elhagytam egy rossz szokást ami hátráltatná az edzést valamennyire. Ismerősök pedig néha kérdezik hogy neked amúgy mióta ilyen széles a vállad. Bár nem emiatt edzek, az embereken ugyanúgy átnézek. Úgy érzem erőt tudok meríteni belőle, nem csak fizikailag leszel erősebb. Magaddal versenyzel minden alkalommal.

És ennek mi köze van ahhoz, hogy "van-e valakid" vagy nincs? Ha te az élet értelmét ebben látod akkor kár kondiba járni. Ha pedig nem látszik a munkád eredménye valószínűleg rossz az edzésmódszer vagy az étrend (általában mindkettő).