Mit csináljak, ha teljesen reménytelennek látok mindent az életemben?

1. Az első problémáddal keress fel egy pszichológust vagy ha erre nem vagy nyitott, próbáld meg a gyász 5 fázisát egyedül átélni és kielemezni magadon.

2. Ha nem vágysz párkapcsolatra és nem akarsz családot akkor mi a gond? Ez felesleges gondolatmenet, senki sem kényszerít arra, hogy családot alapíts.

3. Tanulj új szakmát, amit tudsz onnan is végezni ahonnan akarsz.

Azonban itt megállnék egy pillanatra: nehéz úgy segíteni vagy tanácsot adni, hogy titkolod a részleteket. Épp ezért ezen a ponton nekem már csak úgy tűnik panaszkodni akarsz, de változtatni nem.

4. Esetleg menj el olyan körökbe ahol megváltozott munkaképességű emberek vannak. Jót tud tenni egy ilyen közösség, tapasztalatból mondom.

Hát nézd, én nem értelek az alábbiak miatt:

1. Előbb-utóbb mindenkinek meghalnak a szülei, ez az élet rendje, hogy a gyerekek megálljanak a saját lábukon akkor is, ha már nincs szülői támogatás és akkor is, ha amúgy az nehéz.

2. Saját család nélkül is lehet normális, teljes életet éli, de ha rákeresel a neten, igen sok, akár komoly fogyatékkal élő embernek is van párja, családja.

3. Azt írod, 16 éves korod óta van krónikus betegséged, akkor mi volt a cél egy olyan egyetemi végzettséggel, ahol csak 150 km-rel arrébb találnál állást, de Te ezt nem szeretnéd vállalni?

4. Milyen karrierről írsz, ahol el sem tudtál indulni, hiszen elmondásod szerint a 16 éves korod óta fennálló betegséged ezt ellehetetleníti?

Én azt tudom tanácsolni Neked, hogy sürgősen válts szemléletet, ha ez magadtól nem megy, kérj hozzá szakértői segítséget, pl fordulj pszichológushoz. A helyzetet messze nem olyan rossz, hogy ennyire nekikeseredj. Le tudtál diplomázni, ami azt mutatja, képes vagy tanulni, fejlődni, akkor tessék másik szakmát tanulni, ha a választott nem jött be. Sosem késő változtatni. Én pl 45 éves koromban lettem vállalkozó és új szakmát is tanultam ekkor. Nekem is van egy diplomám, amivel nem igazán érényesültem, közbe köttek olyan rajtam kívülálló dolgok, ami a szakmámat ellehetetlenítette, de ennek ellenére nem bántam meg a főiskolai éveket, mert tanultam olyan dolgokat is, amiket ma is tudok hasznosítani, pl adott egyfajta szemléletet, amit az élet egyéb területein is hasznosítani tudok.

Akkor maradj a seggeden és hisztizz tovább.

Nekem nagyon úgy tűnik, hogy nem reménytelen vagy, hanem picsogó.

Mindig abból kell kihozni a legjobbat amiből tudsz.

Ergo vagy felmész pestre és elintézed az ápolásod, lakhatásod vagy tanulsz egy kevésbé szimpatikus szakmát, és otthon maradsz.

Kérlek olvasd vissza a kérdésedet és az utóbbi kommentedet. A kérdésed azt mutatja, élni se szeretnél, ha.... a kommented meg azt, hogy nem akarsz szakmát váltani, mert érdekel, amit tanultál. Remélem Te is látod az ellentmondást, hiszen akit érdekel valami, az élni is szeretne.

Ezért lenne fontos helyre tenni a gondolataidat akár szakember segítségével.

Hát el kéne dönteni, hogy mit szeretnél, mert ez így tényleg csak önsajnáltatás.

Nem lehet családod, nem is szeretnél kapcsolatot, de nem is szeretnél egyedül lenni.. hát ez így együtt nyilván nem megy.

Aztán érdekel a szakmád, szeretnél benne elhelyezkedni, de Budapestre nem költöznél. Egyrészt, amikor tanultál, akkor is tudtad, hogy nem fogsz tudni otthon elhelyezkedni, mégis ezt tanultad.

Kicsit össze kellene szedni magad, elköltözni, kapcsolatokat kialakítani…