Mit csináljak? Szerintetek szükségem van segítségre?
Bocsi, ha rossz a kategória, nem tudtdam hova írjam.
Belevágok a közepébe. Kb 1,5-2 éve vagdosom magam. Tudom, most mit gondoltok, de kérlek, ne ítélkezzetek. Vagyis, felőlem azt hisztek amit akartok, de légyszíves ne írjatok csak azért kommentet, hogy elmondjátok idióta vagyok.
Nem szeretek reggelente kikelni az ágyból. Szorongok ha emberek közé megyek. Nem szoktak piszkálni az iskolában, de akkor is utálok bemenni. Folyton hülyeségeken gondolkozom. Olyasmiken, hogy jobb lenne nekem meg másoknak is ha meghalnék. Nincs semnnyi önbizalmam, nem viccelek, élőben konkrétan alig merek megszólalni évfolyam társak vagy idegenek előtt. Utálom magam. Akarat erőm egyenlő a nullával, még ha el is tervezek valamit, nem csinálom meg. Mert a végén mindig rájövök, hogy nem éri meg. Egyszer meg akarok szűnni létezni, máskor pedig rendesen akarok élni. Most épp a "depis" időszakomban játok. Egyébként, ne értsetek félre, nem vagyok bipoláris. ja, teljesen megbízhatatlan vagyok, idegesítő, sokszor saját magam is idegesítem, de nem állnak le a gondolataim.
A családomat, lehet nem szép, hogy ezt mondom, szinte gyűlölöm. Hosszú sztori, de a mamám a gyámom. Folyton ordítozik velem, Én pedig vissa szolók ocsmányságokat. Az apám is általában egy agresszív köcs, ráadásul alkoholista és függő. Elegem van belőlük. Gyerekesebbek mint Én. Úgy érzem, soha a büdös életben nem fogok tudni elszakadni tőlük, mindig visszarántanak. Bárhogy próbálkozom, bármennyit, nem leszek boldog.
Szóval, úgy érzem, segítség kéne. Pszicológushoz járok, de Ő nem tud a vagdosásról, plussz Ő nem segít semmit rajtam. Legalábbis Én így érzem. Elég régóta járok hozzá.
Szeretnék jól lenni. Szeretném elmondani valakinek, de félek. Ha neki, vagy másik pszichológusnak mondom, akkor azt valúszínűleg jelenteni fogják a gyámügynek és a gyámomnak. Amit pedig nem akarok. Higgyétek el, Ő nem az a megbízható fajta, mármint a mamám.
Az egyetlen barátom tud róla, de mikor felhoztam csak leordított, hogy ne csinaljak ilyet többet. Amit meg is értek, tudom hogy hülyeség. Szóval vele nem tudok semmi ilyenről beszélni.
Ti mit tennétek, szetintetek mit tegyek?
Tudom, reménytelen eset vagyok, de előre is köszönöm azoknak akik válaszolnak.
válasza: válasza:Elég volt az első mondatot elolvasni, hogy megállapítsam segítségre van szükséged!
De végigolvastam természetesen.
Én is vagdostam magam. Pszichológus szoktatott le róla. Nekem muszáj volt elmondanom, mert konkrétan rákérdezett, hogy önsértettem-e magam...de amúgy is egyszer biztos szóba került volna...
És egyet értek az előttem szólóval, csak úgy fog tudni segíteni, ha őszinte vagy előtte.
válasza:*pontosabban elejét elolvasni:
"Kb 1,5-2 éve vagdosom magam."
Itt már elkezdtem írni a választ.
Egyébként én is csak 1 embernek mondtam el, szintén leordította a fejem. utána egyre kevesebbszer vágtam magamba, de még mindig nem hagytam abba...szóval a legjobb döntésem volt, hogy pszichológushoz mentem.
válasza:Próbáld elmondani a pszichológusodnak!
Mond neki, hogy eddig nem mertél erről beszélni, mert tartottál a következményektől, és most is tartasz tőle. Mondd el mióta tart ez, milyen érzés, és mikor kezdődött. Remélem valaki leírja pontosan hogyan van a szabály, de szerintem a pszichológus csak akkor kell, hogy szóljon hatóságnak, vagy kell, hogy tegyen intézkedéseket, ha tudomására jut, hogy valakit bántani akarsz, meg akarsz ölni valakit, vagy magadat. Nem ismerlek, de a vagdosás remélem nem ezt jelenti. A bizalom kiépítése nem egyszerű, de tenni kell érte a terápián, és az életben is. Amit titkolsz az meghatároz, birtokba vesz, megkötöz. Ha egy ilyen titkot elmondasz valakinek, akivel ráadásul még beszélni is tudsz erről, mert szakember, hidd el, hogy ha most még ijesztőnek is hangzik és esetleg nem is tudod, hogy mit mondjál még róla, de későbbiekben nagyon nagy segítség lehet. Nem tudom mióta jársz hozzá, lehet úgy érzed nem segít, de bele kell adj mindent! Én 2 évig jártam. Minden alkalommal futott a program alkalom előtt, hogy mi lesz ma, mit mondjak. Több mint egy évig a hétfő volt a szürke nap, a kedd meg a fekete. Ez munka. Én szembesültem a múltammal, a hibáimmal, a családom hibáival, megismertem, hogy milyen beidegződéseim vannak, mik azok a dolgok amik megakasztották az életem az évek folyamán. Ezeket megismerve sikerült haladnom előre, levetve a régi terheket, új irányba indulva a sok hibából begyűjtött tapasztalattal.
válasza:Én is ugyan így kezdtem.
Elsőnek vagdostam magam és szépen lassan jött a többi.
Szorongás,önutálat,folyamatosszessz-idegeskedés és fojton az járt a fejemben engem senkisem szeret és, hogy biztos jobb bár ki tőlem még szebb... De ez valójàban nem így van. Én saját magam kerestem fel a pszichológust aki nagyon nagy törődést... Fordított rám. Hiddel ha csak el mondod neki már az nagyon nagy öröm számodra hiszen van akinek egyáltalán el tudod mondani mi a probléma, mit miért csinálsz és ilyen dolgok. Én teljes tapasztalatból mondom ezt és segíteni szeretnék neked. Tudom nagyon nehéz de próbálj meg társasàgban minél több időt tölteni, barátkozni és a lehető leg több időd tölcsd a szabadban. sétàlj,fuss és teljesen próbálj mindent elfelejteni csak saját magadra koncentrálj. Legyenek céljaidd, tervezz.
Hiddel ha ezek sikerülnek te eggy új ebernek fogod érezni magad. Én teljesen helyre jöttem kevesebb mindt 1év alatt a pszichológusom segítségével. És még egy fontos tanács :sose Szegd meg amit ő mond, ajánl...remélem hogy segítettem valamennyire segíthettem🙂
Bár mi van írj privibe és segítek
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!