Valóban jobb gyereknek lenni mint felnőttnek?

En utáltam. Az a kiszolgáltatottság, ami akkor az életemet kísérte, borzalom. A szüleim büntetlenül erőszakoskodhattak. Az ovoda/iskola társaim kedvük szerint banthattak. Még olyam tanár is volt, aki folyamatosan próbált elgáncsolni.

A csaladsegítő inkább hátráltatott. Mindenáron azt akarták, a szüleimnek legyen igaza. A pszichológusok tudták, nem hazudok arról, hogy bántanak, de egyszerűen "meg volt kötve a kezük". Szóval,akire számítottam, cserben hagyott. Aki megtehette, belém rúgott. Úgyhogy köszönöm szépen, nekem bőven elég volt a gyerekkorból.

Egyébként szerintem 18 után max az egyetem és az utána következő évek lehetnek jók.

Nekem az egyetem nagyon jó volt. :)

Utána akkor lehet jó, ha jól választottál egyetemet (egyébként ide nyilván szakma is helyettesíthető), el tudsz helyezkedni benne, nem kell tanulnod mellette, nem kell másodállást vállalnod, ismerkedhetsz, szórakozhatsz, utazhatsz és sportolhatsz.

Amúgy nagyon sokszor van, hogy muszáj elvégezned a heti 42,5 óra munkahelyen lét mellett valami iskolát, mert mondjuk szenvedsz a jelenlegi helyzetben és csak a suli lehet kiút. Akkor meg évekig szenvedsz attól, hogy mondjuk hétfőtől-csütörtökig esténként óráid vannak, hétvégente meg tanulsz és beadandót írsz.

Vagy másodállást kell vállalnod az agyagiak miatt. Akkor a pihenés és az alvás egy része helyett dolgozhatsz esténként, esetleg valamennyire hétvégén is.

Ha meg már gyereked van, akkor minden a házimunkáról, gyerekkel tanulásról, gyerek hurcolásáról fog szólni. Hobbijaidat elfelejtheted egy életre, ha szeretsz olvasgatni (bárhol, bármit), azt is. A sportot is, ha mázlista a genetikád, megfelelő marad az egészségi állapotod, ha nem, akkor egyre több betegség jön és egyre súlyosabbak többek között a kialvatlanság és a krónikus mozgáshiány miatt.