Szerintetek gyereknek vagy felnőttnek jobb lenni?

Egyértelműen gyereknek jobb lenni.

Gyerekként átlagos esetben még az a legnagyobb elnyomás, hogy kilenc órakor le kell feküdni, és be kell pakolni a tanszereket másnapra. Gyerekként még nem vesznek körül minket sz@r emberek... Gyerekként még ártatlan, kiforratlan, képlékeny személyiségek vagyunk. Persze van, amikor kiközösítünk egy osztálytársat, vagy megverünk valakit az udvaros szünetben, esetleg megviccelünk valakit úgy, hogy utána a szégyentől nem mer két napig iskolába jönni, de ezek még nem "valós" bűnök... Gyerekként - átlagos körülmények, tapasztalatok mellett - nem tudunk valóban "rosszak" lenni. Próbálgatjuk a határainkat, minél többet igyekszünk megtapasztalni és elsajátítani a világból. Ebben a korban is vannak problémák, de közel sincs az a fajta terhes "kötelezettség", ami majd a későbbikben vár ránk. Mert ha már unjuk az iskolát, akkor ellógunk három napot. Gyakorlatilag érdemi következmény nélkül. De aztán úgyis bejövünk, mert hiányozni fog a madtársunk, meg azért, mert anya, apa, és az osztályfőnök azt mondta. Később viszont már nem mondhatjuk azt, hogy nem megyünk dolgozni, mert a lelketlen főnökünk pont le fogja sz@rni, hogy a hetvenedik tizenkétóra után szükségünk van a pihenésre.

Gyerekként még érzékenyek vagyunk a világra. Alapvetően őszinték, és tiszták vagyunk. Gyereknek jobb lenni...

Egyiknek sem jobb.

A gyerek folyamatosan ki van szolgáltatva, folyamatosan ki van téve a környezetében lévő felnőtt(ek) éppen aktuális hangulatának, szeszélyeinek.

A felnőtt élete a lét biztosítását övező folyamatos problémamegoldások mentén zajlik.

Szerintem maga az út az ami fontos, nem pedig az állomások.

Szóval nem rangsorolom őket.

Felnőttnek

Azt csinálsz amit akarsz

Feltéve, ha tudod mit akarsz

Én nagyon szeretek felnőtt lenni. Végre azt az életet élem, amit gyerekként már megálmodtam magamnak. Szabad vagyok, akkor kelek-fekszem, amikor akarok, azt eszem, amit akarok, arra költök, amire akarok. Van saját keresetem, beosztom a pénzem, az időmet.

Szeretem a munkámat, szeretek bulizni, barátokkal lenni, programokra menni.

Ehhez képest a gyerekkorom sivár volt és a szüleimmel sem volt túl jó kapcsolatom. Folyton szorongtam, hogy miért szól be anyám, mi nem tetszik neki, miért fog kiabálni. Az iskolába saját magammal szemben nagyok voltak az elvárásaim, szorongtam amiatt is. Rengeteget tanultam, volt olyan tanár, amelyik szivatott is, gyomorgörccsel mentem be az órájára.

Ma már nincs ilyen, jó munkám van, jó fej kollégák, korrekt vezetők, jó légkör, korrekt fizetés. Sokkal jobban élek, mint gyerekként, nyugodtabb vagyok, szabadabb, jobban kiélhetem a vágyaimat.

Nyilván, lehetett volna jobb gyerekkorom, talán akkor most nem írnám ezeket. De szerintem, ha valaknek jó is volt a gyerekkora, de a felnőtt életét is legalább annyira élvezi, mint én az enyémet, nem fogja annyira siratni a gyerek éveit.

#6

Majd ha felnősz, megtudod!