Más is érzi úgy, hogy üres, sehova sem vezető az élete? Csak robotolok, hazamegyek, kutyát sétáltatok, vacsi, alvás. 35 évesen…. Pedig annyi mindent próbáltam tenni, hogy jobb legyen. De ennyit sikerült. Elfáradtam….

"...I tried so hard, and got so far,

But in the end, it doesn't even matter..."

Na erről teljesen ez jutott eszembe 😅

Amúgy igen, szerintem nagyon sokan vannak így ezzel. Én is szoktam így érezni magam néha, de ilyenkor keresek valami hobbit és az eltereli róla a gondolataimat.

Én addig éreztem ezt amíg egyetemre jártam. Mióta csak dolgozok azóta végre jobb lett.

Nem tudsz esetleg érdekesebb munkát keresni, ami nem csak robotolás?

Hát, amikor kilátásom se volt rá, én arra vágytam, hogy legyen egy stabil munkám, meg egy kutyám, meg lakásom. Szóval én marhára szeretek dolgozni, kutyát sétáltatni és otthon dögleni.

De te mire vágysz? Mitől lenne jobb?

Önismereted mennyire precíz?

Mert, ha valaki nem tud mit összehozni érdemes a személyiségének részleteibe belemenni, tisztességes önismeretre szert tenni.

Ami alapon nem ártana sokaknak, hiszen a magánélettől a karrierig kihat.

Az önmagán s dolgokon többet gondolkodó, elmélkedő, majd magát fejlesztő személyek átlag 10 év alatt megteszik az utat önismerettől a karrier (minimum) elkezdéséig.

Elkezdését úgy értsd, ami passzol hozzájuk s kibontakozással párhuzamosan jön a siker és annak anyagi formája is.

Tedd fel a kérdést magad felé:

"Mindent megpróbáltam?"

"100%-ig beleadtam apait anyait?"

S próbáld magad külső szemmel elemezni.

Javítani és fejlődni pedig mindig lehet. Sőt alap:az ember élete végéig tanul, fejleszt.

Pl dédimamám 92 évesen tanult meg angolul.

Sose késő. Azt maximum halál utolsó perceiben mondhatjuk ki, hogy" késő már".

Gondold újra magadat, helyzetet, fogadd el a jelent fejben s elmélkedj, keresd a megoldást a jobbért, de legfőképpen önmagadért.

Pedig az életed az amit te felépítettél, van akinek kevesebb, van akinek több erőfeszítésbe kerül elérni ugyanazt.

Ha változtatni szeretnél, akkor tedd meg! Mi gátol?