23/F vagyok, de már annyi mindent próbáltam ki,éltem át, tapasztaltam és tanultam meg, hogy nem találom a boldogságot és az életcélomat, napról napra csak egyre rosszabbul érzem magam, mit tegyek szerintetek? (Többi lent)

Azon kívül amit fent írtam, még azt is érzem, hogy a mindig mosolygós és életvidám srác kezd eltűnni belőlem és ez borzasztóan rossz érzés:(

Nagyon rossz gyerek voltam (eleven) és már negyedikes korom óta olyan felfogásban élem az életem, hogy minden percét élvezni fogom és egészen eddig ezt így is tettem.

-sportoltam gyerekkorom óta és voltam válogatott is (nem foci)

-laktam budapesten és vidéken is

-14 évesen az első nagy szerelmemmel összejöttem és volt azóta 2 hosszú, 4 alkalmi és egy sex kapcsolatom

-voltam nyaralni meseszép helyeken és európa legszebb hegyein telente snowboardoztam

-18 éves koromra már volt jogsim és autóm is

-volt egy kocka korszakom is amikor wow függő voltam, meg mindig a legújabb telefonom, xbox-om, ps-em volt és gépemet is gyakram újítottam

-rengeteget tanulok/tanultam, mert érdekel sok minden, így nem nagyon nyűgöz le a világunk se, mert sok mindenről tudom, hogy hogyan működik, miért történik valami stb..

-éltem át rossz dolgokat is, van kettő krónikus betegségem, feküdtem már két hetet is kórházban, gyerekként volt pár év amikor ételre is alig volt pénzünk, szüleim elváltak, vesztettem el családtagomat és barátomat is már

-jelenleg párommal lakok, dolgozok és msc-t csinálok

Szóval már nem igen tud olyan dolog jönni, ami újdonság lenne és a legrosszabb, hogy hiába csinálom azt amit szeretek, akkor is dolgoznom kell, szóval szabadidőm sincs már annyi, na meg pénzem is olyan dolgokra amiket régen csináltam csak 5-7 év múlva lesz, de akkor se mindenre. Házasság gondolota se hoz lázba, én szívesebben nyaralnék azon a pénzen inkább, gyereket pedig 30 után szeretnék csak, akkor is lehet örökbefogadás útján.

Az sem segít sajnos a helyzetemen, hogy elég realista vagyok, szóval nem hiszek semmiben és nem őrzök hagyományokat se, szóval nem tudok ilyen dolgokba se ""menekülni"".

Hobbim a szakmám, amit szeretek is, de csak a hobbimnak nem tudok élni, nem ad annyi örömet.

Nem szeretném tovább ragozni, szerintem a lényeg érződik belőle, de ha valaki kérdezne, annak szívesen válaszolok. Köszönöm előre is annak aki elolvasta egyáltalán idáig, aki pedig válaszol, annak nagyon hálás vagyok és sokat jelent.