Miért ilyen? Mit tehetnék érte? (Pénzkezelés)

Ne essen félreértés, nem más pénztárcájában kívánok turkálni, de a panasz engem ér állandóan.

Adott egy barátnőm, aki viszonylag átlag keresettel rendelkezve ment el 'váratlanul' gyedre. Eddig is hónapról éppen hónapra élt, sokszor nélkülöz (de nem is ez a szó a megfelelő rá)

Tudom, hogy a gyerek a minden, meg stb. Hogy egyetlen példát kiemeljek a jelenségről : új, drága márkás cipőt vesz a gyereknek, aki még nyilván rendkívül növésben van, így hordja maximum 2 hónapig.

Szóval egy mondatban ezzel az állítással,panaszkodott hogy mostmár nincs erre-arra pénz és milyen szomorú.

Segítség képpen rengeteg pénzfogó tippet adok neki, de sosem fogadja meg a tanácsom, továbbra is azon van, hogy facebookra jó kép készüljön,amin nem látszik a probléma,ami az én tudtomra van adva minden nap. De ez tényleg csak egy pl a sok közül.

Én rendkívül fukar vagyok, imádok turkálóba járni, előbb veszem meg használtan (akármit, bútor, ruha, háztartási eszköz) mint újonnan, ugyan úgy szeretem, tisztelem a gyerekem. Nem mondom hogy rászorulok, de valahol az érzés hogy boltban nem kapnék ilyen szépet, pláne ennyiért és marad bőven kenyérre még fizu előtt is egy héttel, rendkívül jó.

Szóval sokszor megemlíti azt is hogy "neked/nektek jó... Nektek van"

Többször utaltam rá válaszul,hogy ha hasonló felfogással gondolkozna,akkor könnyebb lehetne az életük.

Jó barátnőm rég óta, de ez az amit nem tudok vele kapcsolatban megérteni. Hogyan kezeljem a dolgot? Megbántani sem szeretném, csak segíteni neki, olyan alapon hogy "a koldusnak nem pénzt,hanem munkát adok"

Tanácsokat úgy érzem már hiába adok neki, bánt a dolog hogy sokszor hasonló a valasz :"jól van,nektek jól megy..mi pedig nem tudunk haladni sehova az életben"

(Sokkal kevesebb gyedet kapok mint ő)

Tudom ,egyfajta bizalmi támasz vagyok, hogy nekem elmeri mondani az anyagi problémát,nem csak vetít nekem is, pont emiatt érzek késztetést hogy valahogy segítsek.

Ti mit tennétek?