Megpróbálnátok segíteni a helyemben vagy inkább csendben maradnátok?

Az első munkahelyemen együtt dolgoztam egy emberrel akinek a fiáról nem rég megtudtam, hogy mentálisan beteg. 17 évesen ott hagyta az iskolát és mást sem csinál csak otthol van. Most 22 éves. Pár hetet már volt bent a pszichiátrián is. Nincs semmi életcélja, nem akar semmit kezdeni magával és eléggé megsajnáltam. Eléggé magamra ismertem benne hiszen hasonló helyzetben voltam én is. Igaz nekem családon belüli gondok miatt, de én bennem volt annyi akarat, hogy végig gondoltam a dolgaimat és összekaptam magam és mára már különálló életem van (25 vagyok). Facebookon felvettem ismerősnek, ráírtam egy Hellót, majd kitörölt, aztán én megint bejelöltem és most megint az ismerősöm (ne kérdezd). A kérdésem az lenne, hogy ha én csak úgy előbukkannék a semmiből és felajánlanám neki, hogy segítek abban, hogy összeszedje magát és kezdjen valamit az életével az mennyire lenne gáz? Bunkóság lenne, hogy beleszólok az életébe? Hagyjam inkább, mert szánalmas amit csinálni akarok? Ha kell én anyagilag is tudnám támogatni, hogy elérje azt amit szeretne.