Ha minden szabályt betart az ember, akkor soha nem lehet boldog?

Nyilván azért menekülnek fiatalon a szülőktől, azért hagyja ott fiatal a melót egyik hétről a másikra, mert olyanok a szabályok...

Erről olyan tudna igazán mesélni aki ült valamennyit, a szabályok megfojtanak valamilyen úton, aki szarik a törvényre, szabályokra az kockáztat de lehet többet él rövid idő alatt, mint más egész életében, ezt mindenki maga dönti el, hogy elég-e neki naponta felkelni a munkáért, vagy maga csinálja a pénzét.

Ezek nyilván komolyabb dolgok, mint a szülői munkahelyi téma.

Én így tapasztaltam. A szabályok nagy része energiapazarló, logikátlan és általában be sem tartatják veled vagy nem éri meg betartani.

Mondjuk én nem tartok szabálynak ilyen családi zsaroló mendemondákat, hogy mit illik és mit nem. A családom a szabadidőm, azt csinálok szabadidőmben, ami jólesik. Ha nem érzem magam jól bizonyos rokonokkal, ha illik, ha nem, haza fogok menni és meg is mondom, hogy miért.

Nem az emberi szabályokat kell betartani a boldogság eléréséhez,

hanem a természet törvényeinek szabályait. Ilyenek pl. hogy nem mérgezed önmagad (egészségesen élsz), nem a technológiában és az anyagi dolgokban keresel boldogságot, hanem az emberi kapcsolatokban, összhangban élsz a természettel és a lelkiismereteddel stb. Ezeken túl én még a karma törvényét is figyelembe veszem, mert nem csak az egyszeri életben hiszek.