Titeket nem zavar hogy nem lehettek többé gyerekek?

Én az óvodás korom előttre mennék vissza. Akkor volt életem legszebb, és leggondtalanabb időszaka.

Játszottam a kis fekete dömperemmel, homokoztam, meg néztem hogy szüleim mit csinálnak.

Az óvoda nekem nagy trauma volt, mert senki nem mondta hogy éppen hova megyünk, és miért...

Bementünk az óvodába, (én akkor még azt se tudtam hogy hol vagyunk) majd közölték hogy nekem most itt kell maradnom, majd délután jönnek értem, én meg emlékszem ettől kb sokkot kaptam. sírva/üvöltve mondtam hogy haza akarok menni anyuval, de lefogtak és nem engedték..

kb még egy órán keresztül sírtam, nem értettem hogy miért hagytak ott, a végére még a hangom is elment, csak suttogni tudtam. Bekuporodtam a sarokba és egész nap ott voltam..

Ez később se sokat javult, csak annyiban hogy már nem sírtam mikor ott hagytak, mert akkor már elmagyarázták hogy ezt óvodának hívják, és nekem oda kötelező járnom.

Egy darabig nem is volt baj, de aztán elkezdtek csúfolni meg bántani a többiek, és kiközösítettek.

....és kb így teltek el az óvodás éveim..

Később emiatt nem tudtam az iskolában se beilleszkedni, ami miatt meg végig bullying áldozat voltam, gyakorlatilag az össze osztályomban...

Ma meg szociális fóbiásként tengetem az életem, ahol még egy bevásárlás is megterhelő tud lenni.. Ha megtehetném, szívem szerint egyáltalán el sem mennék otthonról...

Csak azt nem értem a mai napig hogy ha valaki óvónő, az miért nem próbálja kezelni az ilyen helyzetet, gyakorlatilag csak nézték ahogy a többiek teljesen kiközösítettek/verbálisan bántanak.. Ha akkor közbeléptek volna, és segítenek beilleszkedni, lehet hogy ma teljesen normális életem lehetne... :(

(Bocsi a regényért, de ezt most jólesett kiírni magamból!)

...Szóval visszatérve a kérdésre,

ezért mennék vissza az ovis korom előttre, mert akkor még minden rendben volt!.. :(

Amióta megtaláltam a helyem az életben és többé-kevésbé jól érzem magam, azóta már nem vágyom olyan betegesen erre, mint még régebben.

De tény, hogy ma is szívesen lennék újra kis 2-3 éves lurkó a mai fejemmel, és csak élvezném, hogy babusgat mindenki 😀

Én sem mennék visza, több okból sem.

1. Nagyon gyökér módon viselkedtem kiskoromban. Ez miatt láttam magamat vissza nézve a fejlődésem 1 részét amit neem kezdenék előről.

2. Elkezdtem olvasni amit kicsiként nagyon nem szerettem és hát... bejön!

3. Most vagyok annyira kinyilva mint eddig sosem szerintem, életembe most őrülők az ismerősi körömnek akik elfogadnak bolondnak🤣.

4. Lehet hogy a kérdéssel szembe megy... de én várom azt a felnőt kort amikor saját lakásomba töltöm majd az időt, amit én tartok majd fent.

20/f