Miért vállaljak diákmunkát? Miért baj, ha nem akarok?
Egy vidéki egyetem bölcsészettudományi karán, egy nyelvszakon vagyok végzős egyetemista, de még ezt követően is tovább szeretnék majd tanulni. Minden félévben előjött, de most merül fel leggyakrabban a diákmunka kérdése, ugyanis ebben a félévben viszonylag kevés órám van. Korábban minden félévemben hétfőtől péntekig be voltam táblázva, de most két teljes szabad napon van, illetve két másik napon is csak egy-egy órám van reggel. Így most több szabadidőm van, bár elég sokat kell készülnöm az óráimra, mellettük nyelvet tanulok és szakdolgozatot is írok. Mindenki kérdezgeti tőlem, hogy mit dolgozok, dolgozok-e, nem akarok-e esetleg dolgozni, gondolkoztam-e rajta, hogy majd elmenjek dolgozni, de hát annyian dolgoznak az egyetem mellett stb., de igazából bennem nincsen semmiféle motiváció a diákmunka irányába csak már sokszor kellemetlennek érzem, hogy nem dolgozom. Annyira alapvetőnek gondolja mindenki, hogy ciki bevallani, hogy nem dolgozom semmit és még nem is dolgoztam. A szüleim tartanak el és ők fedezik a költségeimet (ez szerencsére nekik nem is okoz problémát, tehát ezen költségekbe nekem nem kell beszállnom), ezen felül több pénzre pedig nincsen szükségem, nem vágyom semmi olyasmire amit jelenleg ne tudnék megengedni magamnak (ünnepekre is mindig kaptam pénzt a rokonoktól már kisgyerek korom óta, illetve most az egyetemen is kapok ösztöndíjat). A szakomhoz kapcsolódó diákmunkák nincsenek, inkább csak az ilyen klasszikus lehetőségekre kell gondolni itt vidéken mint pl. árufeltöltés, gyorsétterem, pakolás, kasszázás, ruhabolti kisegítés stb., ez pedig önmagában mint munka nem annyira vonz. Soha nem dolgoztam még, tehát nincsen még tapasztalatom ezzel kapcsolatban és nem tudom tetszene-e, mennyire fárasztana-e le, mennyi időm és energiám maradna még mellette a tanulmányaimra. Úgyhogy tulajdonképpen nincsen különösebb érvem amely a diákmunka mellett szólna és nem érzem, hogy dolgozni szeretnék. Ugyanakkor azt érzem, hogy dolgoznom kellene és ez lenne a normális, ez lenne az elvárás a társadalom részéről, mert tényleg mindenki ezt kérdezgeti.
Szerintetek érdemes ilyen jellegű diákmunkákat végezni az egyetem mellett, megéri? Milyen pozitív hozadéka lehet?
válasza:El vagy kenyeztetve.
Diakkent dolgozni egyetem mellett nem csak a penz miatt jó. Oriasi tanulopenz minimalberert gurizni a mekiben. Ra lehet ebredni mennyire fontos az egyetem, egy jo vegzettseg hogy kesobb ne ilyen helyen kelljen dolgozni ha beleszarsz az egyetembe.
Bar nem vagyok szemelyzetis, de biztos elonyt elvezne nalam egy olyan CV ahol az egyetem mellett diakmunka fel van tüntetve. Mutatja az elhivatottsagot ellenben aki nem dolgozik annak jo esellyel 0 a munkamoralja.
válasza: válasza: válasza:Csak azért mert a többiek kérdezgetik, nem kell diákmunkát vállalnod.
Ha majd pár év múlva a házasságot és a gyereket fogják kérdezgetni, abba sem kell csak a kérdezgetés miatt beleugrani.
Ez a te életed!
válasza: válasza:"A szüleim tartanak el és ők fedezik a költségeimet"
Ennyi. Nem kell dolgoznod.
Az embereknek viszont nagy általánosságban dolgozniuk kell, hogy fedezzék a költségeiket, vagy egyáltalán, hogy éljenek. Mivel ez az alapértelmezés, tőled is ezért kérdezgetik, te meg vagy elmondod nekik az igazat, vagy kamuzol valamit. Te meg olyan szerencsés helyzetben vagy, hogy az időd 100%-ban tanulásra fordíthatod. Ez most a munkád. Az már teljesen más kérdés, hogy erről kinek, mi a véleménye. Igen, valószínű visszatetszést vált ki, mert ugye ezt nagyon kevesen engedhetik meg.
Megint más kérdés, hogy nem fogod megtapasztalni azt, hogy milyen tanulás mellett éhbérért diákmunkázni, nem fog felértékelődni a kicsi pénz és a kicsi idő jelentősége. Lehetne ezt elkényeztetésnek is fordítani, sokan ezt is teszik.
válasza:A leírásod alapján olyan vagy, mint egy nagyon jó barátom. Együtt kezdtük az egyetemet, egy gimibe jártunk konkrétan. Egyikünk sem tanult elsőre piacképes szakmát.
Én az első diplomám utáni nyáron elmentem dolgozni. Először gagyi melóim voltak irodai asszisztens meg hasonló, utána egyre jobb helyekre hívtak be, alig 2 éven belül. Ő kitartott amellett, hogy majd keres munkát, ha talál szakmaibbat, addig hadd legyen már gyerek, hadd pihenjen, nem szorul rá anyagilag...
Ez így szép és jó, de mikor ott álltunk mesterszak után, nekem 3 év tapasztalatom volt és a munkahelyemnek hála olyan dolgokba is beletanultam az eredeti végzettségem mellett, amivel jól meg is fizetnek. Őt meg szinte sehova nem hívták már be és ez egyre inkább így van. Mindketten 25 évesek vagyunk, egyikünk sem szorult volna rá eleinte, de elrepültek az évek... Eleinte jártam vele állásbörzékre, küldtem neki hirdetéseket, de semmi sem lett belőle. Aztán elengedtem a témát. Ha neki jó ez így, akkor nem akarok konfliktust gerjeszteni kettőnk között azzal, hogy rábeszélem az álláskeresésre... De ez egy olyan láncolat, amiben minél tovább maradsz, annál nehezebb kilépni.
Egy műszaki pályán talán ezt el lehet még játszani, de bölcsészként? Én nem lennék ennyire bátor, mint te és ezt minden gonoszság nélkül mondom. Te tudod, hogy hogy jó neked, de teljesen érthető, ha egy 22-23 éves embert álláskereséssel zargatnak... Akik ismerik a munkaerőpiacot, azok okkal hozzák elő ezt a kérdést.
válasza: válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!