Huszonévesek, ti nem érzitek reménytelennek az életetek?

De igen, mindhárom pontban. Nem sokkal voltam idősebb nálad, amikor elkezdtem egyre rosszabbul érezni magamat ezek miatt és azóta is tart. Néha vannak jobb pillanataim, de alapjában nem élvezem az életet.

Én két egyetemet hagytam ott, két szakmát sikeresen letettem, de így is el vagyok veszve. Anyagilag az erőfeszítéseimhez mérten aránytalanul keveset jutottam előre 6 év alatt. Saját lakás esélytelen, bár a mostani lakhatásomra nem panaszkodhatom, de ez a lehetőség már csak 2-3 évig áll rendelkezésemre.

Volt egy együttélős párkapcsolatom, ami nagyon csúnya véget ért. Nem is vagyok már olyan, mint régen. E téren is elveszett vagyok. Fogalmam sincs, merre kéne elindulnom.

Tanulj, tanulj, tanulj!

Illetve keresd a gyakornoki munkalehetőséget!

Előző félévben két mesterszakot csinaltam párhuzamosan + jogsi + teljes allasbann irodabol dolgozom.

Ne adj fel mindent, ha valamit elkezdesz, fejezd be!

Hát elsőnek szerintem probáld megtalálni a párod akire számíthatsz mind lelkileg mind exisztencálisan.

Ha ez megvan, 2 fizuból már könnyebben lehet appelálni egy albérletre. Hát a CSOK meg ami viszonylag jobb hitel, tényleg gyerekhez kötött. (nekem is ez a bajom).

Kívánom hogy megtaláld a számításaid. 27F

Szia! Én is 20 éves lány vagyok és egyáltalán nem érzem ezt.

3. Munka/karrier:

Én is kitűnő voltam kb egy nagyon jó gimiben. Az egyetem meglepően könnyű volt eleinte, mostmár azért van kihívás. Nem hagytam ott, imádom a szakomat. Már munkám is van ezzel kapcsolatban, ami mindenhogy nagyon szuper. Piacképes tudásom lesz, sok tapasztalatom, mikor kijövök mesterről. Plusz már egész sok nyelvvizsgák is van. Nem aggódom ezzel a ponttal kapcsolatban.

1. Anyagi függetlenség:

Ez a 3-as pontból következik: emiatt sem aggódom. Most koliban lakom, elég olcsón, így félre tudok tenni. Később albérletbe mennék, de egyedül biztosan nem, szívesen lakom plusz 2-4 emberrel is akár.

2. Kapcsolat:

Emiatt sem aggódom általában, (persze néha rámtör, de nem gyakori) mivel tapasztaltam már olyat, hogy rövid idő alatt kialakult olyan viszony, ami egy jó kapcsolat alapja lehet. Így van remény, hogy "bármikor rám talál a szerelem". Emiatt sem aggódom, van időm, gyakran találkozom emberekkel, többnyire kedvelnek is, sok barátom van stb.

Amit javasolni tudok: tanulj! De ne csak egy intézménytől várd a megoldást, az számít, hogy mi az, amit hozzáadsz. Gyakornokság, versenyzés, specializálódás stb.

A szüleimtől én is csak akkor fogok tudni eljönni ha hitelt veszek fel, ez van. Nem csak CSOK létezik a világon, vannak személyi kölcsönök is. Sajnos iylen világot élünk, muszáj meglépni sok mindenkinek.

Párkapcsolatról annyit, hogy még nem találtad meg a megfelelőt. Eddig ahány kapcsolatom volt sosem jött képbe a megcsalás és hosszú távú volt mind, egyéb dolgok miatt ment félre. A jelenlegi 5 éve tart és az esküvőre készülünk, szeretem és egyben a legjobb barátom is ő.

A mnkahelyektől pedig nem kell félni szerintem. A mai világban csak az nem dolgozik aki nem akar, max lejjebb kell venni az igényeket és várni míg jön egy jobb. Addig bármi megfelel, amiből jön be pénz. 20 évesen még nem késő semmihez sem.

Nekem másfél év alatt 3 munkahelyem volt, most vagyok a legjobb helyen, ne félj kiszállni ha nem tetszik valamelyik. Húsz évesen még semmi más tnem akartam csak inni meg bulizni az egyetemen. Aztán valahogy 23 éves koromra megkomolyodtam és minden szépen rendbejött magától.

Találd meg azt ami tényleg érdekel is, aztán képezd magad.

26L

A legfontosabb az lenne először, hogy olyan szakmát, ismeretet szerezz, amivel olyan munkát tudsz végezni, amit élvezel és meg is tudsz élni belőle önállóan, 20 évesen bőven van időd még erre, főleg, ha legalább ellakhatsz a szüleidnél (így később még félretenni is tudsz könnyebben, amíg el nem tudsz költözni otthonról).

Sokan kinevettek már ezért, de utólag, akiben van elég gerinc, becsület, az általában bocsánatot is kért és elismerte, hogy van benne valami; azt szoktam tanácsolni a fiatal értelmes, tenni, dolgozni, élni vágyó fiataloknak (mondom ezt 29 évesen :P ), hogy gondolkodjanak el azon, hogy vidékre költöznek, ha párjuk van, akkor még akár faluba, vagy kisvárosba is, mert akinek sikerül jó munkahelyet találnia (legyen itt szó diplomásról, nem diplomásról) annak időben és pénzben is jobban megéri mondjuk egy rendezett kis faluba költözni, ahonnan mondjuk bejár a közeli, vagy nem túl közeli (én speciel napi majd 100 km-t utazok oda-vissza) munkahelyére, ahol még ha nem is kapja meg pont azt a bért, mint mondjuk a fővárosban, de ingatlanhoz könnyebben jut, egzisztenciáját könnyebben felépíti, Budapesten belül is simán utazik fél-egy órát az ember munkába, majd ugyanennyit haza, ha nem sokkal többet. Így összességében előrébb jár az ember, mintha Budapesten, vagy az agglomerációban próbálna meg boldogulni abban a helyzetben, mint amilyenben te is, meg több ezer más fiatal van.

Ahogy már írtam is, 20 évesen bőven van időd mindenre, tanulni, szerelmet keresni, megtalálni azt, ami a hivatásod lehet, vagy legalább egy olyan munka, amit szívesen csinálsz hosszú távon is. Szóval csak fel a fejjel, előre kell tekinteni, hogy már hamarabb, messziről észrevedd a lehetőségeidet, vágyaid elérésének módjait.