Hogyan tudtátok feldolgozni, hogy alacsonyabb anyagi színvonalon fogtok élni felnőttként, mint gyerekként éltetek?

Informatikai diplomám van már öt éve. Amivel voltam munkanélküli, és belekóstoltam több irányába is, de több felé is elhasaltam benne. Most is ebben a szakmában dolgozom ugyan egy nem túl színvonalas mindenes rendszergazda állásban, és itt se állom meg a helyem maximálisan. Vidéki vagyok, lehet, hogy Pesten jobban menne, de nem én vagyok az az informatikai munkaerő, akire mindenki vágyik, és azzal se járnék jobban, ha ott keresnék 20 év múlva is csak 200.000-et egy albérletben. Lehet nem lettem volna mindig reménytelen, de egy kicsit elszállt felettem az idő, és, ha eddig nem tudtam villantani semmit, akkor ez után miért is jönne össze...

Én is olvastam valahol, hogy a boomer generáció érte el azt, hogy a gyerekeik nagy része már szegényebb lesz, mint ők, hosszú idő óta először Európában.

Vidéki egyetem, az itteni informatika szaknak van az egyik legrosszabb híre az országban. magukon az órákon érdeklődő voltam, és nem voltam tök hülye, első félévben még évfolyam első is voltam. de valahogy nem nagyon tudtam extrát magamra szedni, amivel tényleg kapós lennék a munkaerő piacon. igen mennék akár Ausztriába többért, mert még közel is van, valamelyest még beszélek is németül, de a munkaerőpiaci értékem nem olyan magas, hogy kelljek a sógoroknak. Valahol egy olyan munkahely kellene, ahol mentorálnak is, de nagyon nehéz olyat találni, és akkor is lehet, hogy nem tudnék továbblépni arról a szintről...