Van itt olyan személy akinek meghalt a barátja? Hogy sikerült feldolgozni?

A barátom és egyben szerelmem halt meg trombóziszavarral egyik napról a másikra. 2 évig anorexiás voltam, a végén majdnem leállt a vesém, utána pszichoterápiára jártam fél évig, mellette bulímiás lettem, ahogy próbáltam összeszedni a súlyom, aztán lelkileg összekapartak, a szervezetem rendbejött és mehettem 8 lyukas fogamat tömetni, kettőt gyökérkezeltetni (a gyomorsav szétszedte a zománcot az alsó őrlőimen), alig 20 évesen...

Tudom, elég nyersen hangzik, de igazából ennyi a sztori lényege. Szakember és hatalmas önmagammal való harc nélkül nem ment volna. A gyógyulás során is nagyon sokat sírtam a küzdelemtől. Nagyon fárasztó és fájdalmas volt lelkileg az a ~3 év.

Azóta rendben vagyok, az eddigi legjobb időszakomat élem, egészségesen, boldogan, a testemmel sem harcolok, figyelek arra, hogy megőrizzem az egészségem, edzek, esküvőre keszülök, miegymás. :)

Barát barát,vagy "pasim" barát?

11 voltam,amikor a legjobb barátom meghalt egy piti,banális balesetben.(ő 12 volt) Nem fogtam fel,csak a temetésen,mikor láttam a gyászoló szüleit. Aztán hónapokig kb.minden este magzatpóz és sírás,anyukám vigasztalt. Magamat is okoltam,aznap miért nem hívtuk magunkkal a strandra,akkor talán nem éri baleset. A mai napig eszembe jut,kb.havonta.

32/n