Mit lehet tenni a szorongás ellen?
Szinte minden új helyzetben, környezetben nagyon szorongok. Nem tudom hogy ezt, hogy tudnám leküzdeni magamban. Ez a részemről tényleg nem színészkedés, vagy ilyesmi.
Régebben annyira stresszeltem iskola előtt, hogy szinte mindig hányingerem volt idegi alapon. Bár ennek ellenére sosem hiányoztam szinte, csak nagyon keveset. Piszkáltak az osztálytársaim, ezért nem is szerettem suliba járni. Régebben egyedül pl. boltba se mertem bemenni, ma már ez könnyen megy. Azt vettem észre, hogy ha már egyedül elmegyek egy boltba, már nyugodtan merek nézelődni, nem feszengek. Buszra is már felmerek szállni egyedül.
Van már párom is, de félek, hogy a szorongásom miatt el fog hagyni. Sokszor olyan életképtelennek érzem magam. Még arra nem mertem elhatározni magam, hogy csak úgy magamtól munkát keressek.
Néztem pedig egy csomó állásajánlatot már, de sehova sem mertem elküldeni az önéletrajzomat. Én nem a munkától félek, hanem a többi embertől. Már volt munkám, de az is közmunka volt.
Volt már a barátom felvette a közös albérletben való együttélést, de félek, hogy nem fogok tudni egyedül, a szüleim nélkül megélni, hiszen rájuk mindig támaszkodhattam. Viszont hiába élek itthon a szüleimmel, így is szorongok. Valahogy még mindig úgy érzem, az élet nagy olgaihoz még mindig nincs kellő önbizalmam.
Szedjek antidepresszánst?
Előbb menj el orvoshoz és majd utána szedjél, ezeket a dolgokat viszonylag könnyen lehet kezelni (mármint a szorongást) arra van gyógyszer.
Viszont az hogy az embereket nem nagyon csiped na arra nincs, azt neked kell valahogy megoldani.
Egyébként ismerős a probléma az összes munkahelyem emberek miatt hagytam ott. 28f
Totál magamra ismertem az írásodban! Ezt hívják Szociális fóbiának.
Sajnos nemigen van belőle kiút.. :(
29F
Csak a pozitív élmények segítenek. Egy idő után rájösz, hogy az amitől eddig féltél nem is olyan nehéz és rossz.
Attól, hogy valaki elmondja hogy ne szorongj vagy különféle praktikákat ír az égvilágon semmi sem fog változni.
Régen minden egyes lakás elhagyás előtt kb 20 percen át össze-vissza sétáltam a lakásban és próbáltam magam rávenni, hogy lemenjek és rettenetesen szorongtam már csak az utcán sétálva. Ha másokkal bármilyen helyzetben beszélnem kellett mindig akadozott a magom és furcsán fejeztem ki magam.
Nekem az segített, hogy megpróbáltam olyan helyzetekbe rakni magam, amiktől félek és ahogy jöttek a pozitív élmények szép lassan (hónapok alatt) egyszer több dolgot mertem megcsinálni és egyre nagyobb kihívások elé állítottam magam.
Még most sem tökéletes. Szerintem soha sem lesz az, de már eltudom játszani az extrovertált, jó szociális készségekkel rendekező embert és a szorongásom minimális.
Szerintem nagyon fontos lenne, hogy ezt még az előtt próbáld ki hogy bármilyen gyógyszerre felraknának, mert onnantól szerintem kevesebb motivációd lesz és talán nehezebb dolgod is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!