Mit tehetnék? Úgy érzem, összecsapnak a fejem fölött a hullámok, ráadásul depressziós is vagyok a számos pszichés betegségem mellett. A vesztembe rohanok? (Többi lent.)

Rengeteg szakembernél jártam már az évek során, pszichiátrián is sok alkalommal feküdtem bent, számtalan pszichés betegséget állapítottak meg esetemben. (Többek között paranoid skizofrénia, atipikus autizmus/Asperger, szorongásos zavar, kényszerbetegség, pánikbetegség, bipoláris zavar, stb.) Többféle gyógykezelést is kaptam. A jelenlegi terápia esetében mellékhatásként brutális módon túlsúlyos lettem (majdnem 140 kiló), illetve erőteljes evési kényszer/fokozott éhség alakult ki, igazi torkosborzzá váltam. (+ 60%-ban rokkant vagyok az "idegbetegségeim" által.) És ez csak az egyik dolog.

A másik az, hogy nincsenek céljaim, nem csinálok semmit, mert nem merek belevágni az Életbe. Motiválatlanná lettem. Érettségi óta csupán egyszer volt munkahelyem, az is csak két és fél hónapig tartott, mert a szorongás miatt nem tudtam éjjelente két óránál többet aludni, így idővel napközben is használhatatlanná váltam.

Rettegek a jövőtől, a kilátástalan helyzetemtől, ugyanakkor pedig úgy érzem, belesüppedek a nagy semmibe. Már a "halál szintjén tartok", annyira ingerszegény (de más - betegség - szempontból mégis, nagyon feszült) az életem.

Hozzátartozik még, az utóbbi időben észrevettem magamon, hogy valamiért nagyon türelmetlen lettem, és szinte mindenki iránt gyilkos, pusztító mértékű dühöt érzek, aki rosszat mond rólam/kritizál, sérteget, stb. (Néha még anélkül is.) Valamiért, mintha, jellemhiba is kezdene kialakulni nálam, mert gyakran képzelek el például olyat (és élem bele magam), hogy egy ókori római császár vagyok, aki élet-halál ura, és a rosszakaróit kivégezteti, keresztre feszítteti (ilyesmi), - és persze, mindebből adódóan - akire csak jót vagy semmit nem szabad mondani. Néha annyira felizgatom magam ezen képzeletbeli "futtatásaim" során, hogy azon kapom magam, hogy szinte-szinte tömeggyilkosságokon gondolkodom. A valóságban természetesen legfeljebb csak a légynek ártanék, ezt fontos hozzátennem.

És ilyen, ehhez hasonló zen(éke)t hallgatok (lényeges részét képezi a zene az életemnek):

https://www.youtube.com/watch?v=UqboPj_ClHo

(Hozzátenném, gyerekként rendszeresen bántalmaztak az iskolában a másságom/csendességem miatt.)

Ráadásul súlyosan beteg és haldoklik az anyai nagyapám, őt ápolom több, mint egy hónapja, ez is sok feszültséget okoz.