Depressziós lenne a legjobb barátom?

Régen nagyon nagyon közel álltunk egymáshoz, kosaras csapattársak voltunk, mindig együtt jártunk edzésekre. Ott lettünk nagyon jóban. Ő egy évvel idősebb nálam, de ez semmit nem számít.

3-4 éve, amikor én 8-9. Es voltam, ő 9-10es rengeteget találkoztunk iskolán kívül, együtt csajoztunk, mivel én tapasztaltabb vagyok, ő kicsit félénkebb sokat segítettem neki, majdnem lett is egy barátnője, akivel végül nem jöttek össze, ennek két éve.

Majd hirtelen 11-ben megváltozott, a lányok már nem érdekelték annyira, azon a lányon kívül, akit az előbb mondtam még egy valaki volt és kész. Azóta semmi. Egész nap tanul, otthon van, most hogy leérettségizett és lenne ideje, 2 hét alatt találkoztunk 4-5 alkalommal, akkor is edzeni mentünk.

Egész nap otthon ül, de nem tudom mit csinál, nem gépezik, szerintem sorozatot néz, vagy fetreng. Nincs sok érdeklődése őszintén szólva.

Amikor hívom, hogy találkozom haverokkal (van egy nagyobb baráti társaságunk, a it együtt építettünk ki, de ő tanulás miatt kicsit hanyagolta őket), nem igazán jön, nem ér rá stb, aztán a snapchat térkép szerint otthon van.

Kezdek aggódni. 19 éves, barátnője nem volt, de még csak nem is mondja, hogy bejönne neki xy. Nem meleg, mert mindig mondja, hogy ez meg az a csaj instán, de a városunkban sosem ismerkedik, nem beszélget senkivel. Egyszer mondta, hogy a mi városunkban nem akarna ismerkedni, mert ismeri a lányokat, nem jön be neki senki (pedig megyeszékhelyen lakunk).

Rajtam kívül vannak osztálytársai akikkel jóban van, de ők nekem kicsit ilyen “szerencsétlenek”, kicsit ilyen kocka banda. Az osztályában vannak nagyon, nagyon jó csajok, de egyik sem édekelte.

Nyáron, amikor twvaky voltunk pesten kavart egy lánnyal, de úgy kellett odarugdosni a bukihelyen.

Elhiszem, eszméletlenül okos, művelt, sok mindent tud, de mintha magába kenne fordulva. Ma este is otthon ül. Régen 20-30fős házibulikat szervez, ma max 5-6 ember szokott nála lenni. Mintha nagyon hirtelen felnőtt volna, de közben mégsem. Ilyen nagyon szabálykövető, nem mer semmit sem csinálni, ami kicsitt is merészebb, pl éjszaka kintlenni és picit hangoskodni (nem üvöltözni nyilván, hanme csak pl megyünk az utcán és elkezd oikszegni, hogy ki fognak szólni az emberek), vagy pl kocsmában emberekkel beszélgetni. Sokat van otthon. Most ezeket mind leírva kezdek aggódni. A koronavírus alatt lett picit ilyen. Az összes kehetséges programot kb lemondja, nem dsajozik, nem bulizik (már amit lehet ilyemkor, nem jön el kis hb-kba sem)

Én nem tudom, mi lehet. Eddig nyáron szinte minden egyes nap együtt voltunk, most idén ikyen heti 2-3-4 szer találkzunk, akkor is edzeni megyünk.

Nem merek rákérdezni, mert szerintem csak értetlenkedne meg kifogást keresne.

Szerintem az is közrejátszik, hogy nincs és nem is volt sosem barátnője, pedig nagyon jó, kedves, figyelmes ember, biztos remek barát lenne belőle (az az egy lány, akit az elején mondtam, otthagyta őt más valakiért, szerintem neki ez nagy sérelem). Jövőre megy bécsbe egyetemre, ott akar majd tiszta lappal kezdeni lányokkal, már mondta is, hogy max ott akar barátnőt találni. De kettő év nem is csókolózott senkivel, nem tudom, hogy nem hiányzik neki, én biztos nem bírnékmki ennyi időt lány nélkül. Ő 19 én 18

Komolyan nem tudom eldönteni...

Vicces dolog, hogy régebben sokat viccelődött, kifigurázta a depressziós embereket, hogy jaj nézd már megint a kamu depis 13-14 éveseket..