Miért lesz öngyilkos valaki ?

Ha esetleg látták is rajta az ismerősök, bizos úgy voltak, hogy nem az ő gondjuk, amikor meg megtörténik a baj, akkor szörnyülködnek. "Könnyebb" oda se figyelni, mint egy pár kedves szót mondani.

Ahhoz, hogy valaki meghozza ezt a lépést, nagyon nagyon mélyre kell zuhanni, hogy a legkisebb fényt se lássa az alagút végén.

Nem szívesen vallom be, de én is voltam már olyan mélyen, hogy eszembe jutott, nem lenne-e könnyebb megtenni. De mindig eszembe jutott, ne legyek már hülye, lesz még ennél sokkal jobb is. Arra a nagyon mély szintre sosem zuhantam, ahol már ne láttam volna legalább egy nagyon apró esélyt a jobb felé.

De tény, hogy ehhez kell egyfajta erő is, határozottság, hogy kilábaljon az ember a depresszióból, segítséggel vagy anélkül. Akarat, hogy javítson a helyzetén. Amíg valaki arra vár, hogy ő inkább nem, majd valaki más megoldja a problémáját helyette, addig nem fog tudni kilábalni belőle. Kell a kűzdeni akarás, az, hogy ne adja fel.

Sok bajt meg lehetne előzni, ha az emberek kevesebbet bántanák egymást. De mindenkinek természetesen a saját baja a legnagyobb, ez egyértelmű. A baj ott kezdődik, hogy ezt másokon vezetik le, vagy ember számba sem veszik a másikat. Természetesen tisztelet a kivételeknek.

Mindenkinem elérhető ingyen a lelki segélyhívó.

Amúgy nemtudom. Szerintem lehetséges úgy mint a gyilkosságnál is, hirtelen felindulásból.

Nos lényegében az dönt így aki nem bírja vagy akarja már elviselni a rossz dolgokat amik vele történnek.Azt szokták mondani hogy ez nem megoldás de aki öngyilkos lesz az nem is a megoldást keresi hanem a kiutat a szenvedés végét.

Persze a jobb élet lehetősége mindig lehetséges.De gondolj bele ha már hosszú hosszú ideje ugyanazt az üres napot éled.Nem is emlékszel mikor voltál utoljára egy kicsit is boldog.Egyedül vagy vagy olyan emberekkel akik semmit nem jelentenek vagy még ártanak is neked. Próbálsz változtatni de végül sosem sikerül a napok pedig elmúlnak. Mindegyik pótolhatatlanul elveszik és semmi reményt nem látsz hogy jobbra forduljon. Ha eleget élsz így eljutsz a pontra hogy egyszerűen nem bírod.Kiégsz és inkább a véget vetsz neki.

Azért nevezik sokan gyengének őket mert a társadalomban a legtöbbem csak úgy gondolnak az ilyenre hogy menekülés a gondok elől amit egyenlővé tesznek a gyávasággal.Persze azt nemigen veszik figyelembe hogy ezek a "gondok" mást is megtörtek volna.

Persze a menekülés része részben igaz de nemigen lehet egy ilyen embert gyengének nevezni.Persze erősnek sem.

Segíteni viszont nem olyan nehéz.Elég akár ha csak egy megértő emberrel kapcsolatba kerül a személy.Ez a kevés is lehet olyan hatással rá hogy úgy dönt még folytatja.

Én megpróbáltam megölni magam, de túléltem.

Csak arra tudtam gondolni akkor, hogy végre hagy dögöljek meg, nem bírok el több fájdalmat. Mondjuk rohadtul csak még nagyobb fájdalmat meg bajt okoztam, de nem így terveztem.

És igen, a környezet pont leszarja. Mindenkinek megvan a maga baja, élete. Ez valahol érthető.

De a közömbösségnél van sokkal károsabb is. Akik nem értik ugyan az egész szituációt, de bírálnak, megaláznak, lehülyéznek. Undorítóan tudnak viselkedni az emberek.

Rokonom lett öngyilkos. Nem az első próbálkozása volt. Mindenki odafigyelt rá. Volt pszichiátrián is. A párja éjszakánként konkrétan aludni nem mert, nehogy megtegye. Egyszer elaludt hajnalban, majd megtörtént a baj.

Évek óta beteg volt. Végigjárta az összes vizsgálatot, rengeteg orvost,volt kórházban. Folyamatosan fájt a hasa, hasmenése volt, lefogyott. Nem találtak nála semmit. Ebbe fáradt bele. Mondjuk nekünk feldolgozhatatlan az egész. Főleg azoknak akik megtalálták reggel. Tönkrementek lelkileg.

Sok oka lehet, azonban ami közös bennük az a felismerés, hogy az élet mennyire igazságtalan. Nem számít, hogy jó vagy rossz ember vagy-e, ugyanúgy megtörténhetnek veled olyan dolgok, amelyek teljesen megnyomorítják a lelkedet vagy a testedet, és amikor a legmélyebben vagy, az emberek nem támogatnak, hanem elfordulnak tőled, mert az állapotod csak lehúzza őket is.

Minél több idő eltelik, annál jobban nem köt semmi már ehhez a világhoz, és annál nehezebb ebből kimászni, mert nem látod értelmét. Aztán egyszer úgy ébredsz fel, hogy annyira fojtogat az üresség, hogy nem bírod tovább elviselni, és inkább megpróbálsz végezni magaddal.