Mégis melyik a jobb a temetésen: ha egy közeli hozzátartozója az elhunytnak nem sír, vagy az, hogyha sírást erőltet és megjátsza, hogy sír?

A gyász nem így működik! (És tévedés azt hinni, hogy egy közeli hozzátartozónak a temetés a legnehezebb napja, ez nem feltétlenül így van.)

Szégyellje magát, aki azt nézi a temetésen, hogy ki sír, meg ki nem... inkább igyekezzen tőle telhetően, méltósággal búcsúzni az elhunyttól, és hagyja a másikat úgy gyászolni, ahogy neki éppen kell, ahogy épp kibírható az egész.

Az, ha őszintén viselkedik.

Ha nem tör rá a sírás, ne erőltesse.

Volt olyan temetés, ahol épp, hogy csak megérkeztünk és a társaság java elketdett sírni. Én nem kezdtem el csak azért sírni, hogy ki ne lógjak a sorból.

Kislany koromban esett meg egyszer ilyen, csendesen sírtam, mert láttam, hogy mindenki sír, azt hittem, hogy baj, ha nem sírok.

Felnőtt fejjel meg már tudataban vagyok ennek, hogy nem muszaj sírni a temetésen, de, ha sírok sincs belőle külön műsor.

A legutóbbin pl nem sírtam, de a végefele ömlöttek a könnyeim, mert pont úgy sütött a nap, hogyár a könnyeim megindultak tőle és törölgettem le a könnyeimet, de nem kerültem ettől a figyelem középpontjába.