Kezdőoldal » Emberek » Egyéb kérdések » Mikor túl késő újrakezdeni az...

Mikor túl késő újrakezdeni az életet szerintetek?

Figyelt kérdés

Mind általánosságban, mind személyes érintettség miatt.


32 éves vagyok, egy multinál dolgozom jogász pozícióban. Belefásultam az életembe. Sem a munkámban, sem azon kívül nem találom már a szépet semmiben. Ennyi idősen még se kutyám, se macskám, se gyerekem, és hosszabb-rövidebb kapcsolataim is csak elvétve voltak, mert se időm, se energiám nincs rá. Hétvégén legtöbbször szintén munka, mert képtelen vagyok utolérni magam. Ha nem, akkor általában végiglátogatom a családot, akik aztán minduntalan belémverik (főleg anyámék és nagyszülők), hogy milyen szerencsés vagyok, és becsüljem meg magam. (Milyen abszurd, egyúttal unokákkal is b*sztatnak) Barátokra csak lopva tudok időt áldozni.


Ez nekem nem élet.


Ott akarom hagyni az egész karrieremet - sőt, a szakmámat is. Egyszerűen nem érdekel már az egész, elegem van a miliőből, a folyamatos elvárásokból, a pszichopata vezetőkből, - abból, hogy hol végigf*sok heteket, hol szorulásom van. Esküszöm, ha a kollégák közt nem találtam volna pár jó embert, már rég felkötöttem volna magam. Illetőleg persze, a szabik is segítenek.


Egy teljesen más területen szeretném vállalkozást indítani, és ehhez ki kell tanulnom egy új szakmát - ami, ha eszembe jut, teljesen felvillanyoz. Nagyjából ez az egyetlen most, ami motivál.


Mindenem megvan, mindenem tehermentes, és sikerült úgy spórolnom, hogy a passzív jövedelmeimből - ha nem is az eddig megszokott ütemben fejlődve -, de a jelenlegi életszínvonalamat nagyjából fenn tudnám tartani.


Ti beleugranátok a helyemben? Kezdett már valaki közületek új életet a mai világban? Mikor késő?


Tudom, elég rizikós, ezért is halmozom a tőkét rabigában még hónapról hónapra. Egy másik munkahelyen nagyjából ugyanez várna, szóval lehetséges opcióként ez fel sem merül bennem. Felejtsem el az egészet, legyek hálásabb, és érezzem szerencsésnek magam?


Köszönöm, ha elolvastad!



2021. jún. 4. 09:16
1 2 3
 21/25 anonim ***** válasza:
Ja, az más. Hajrá! De magán cégként? Vállalkozásként is lehet?
2021. jún. 6. 11:22
Hasznos számodra ez a válasz?
 22/25 A kérdező kommentje:
Ezt majd az akkori igények és a lehetőségeim döntik el. Legszívesebben saját vállalkozásban csinálnám, de egy jó kollektívában semmitől sem zárkózom el. Köszönöm!
2021. jún. 6. 11:44
 23/25 anonim ***** válasza:
100%

Hajrá! :)

Én az első munkahelyemen betegedtem bele a munkába az évek alatt, szó szerint. Persze én még akkor messze voltam a 30-tól, nem is kerestem jól, és megvolt a stabil szülői háttér amihez visszatérhettem volna baj esetén, de addig mentem, amíg nem találtam egy olyan helyet, ahol boldog vagyok, és kiteljesedhetek. Mivel csak egyféle tapasztalatom volt nehéz volt más területre váltani, de sikerült. :)

+1 extrémebb példa: egy ismerősöm 3 gyerekes anyaként, jóval túl a 40-en iratkozott be egy programozó suliba, végigcsinálta, és már több mint egy éve ezzel foglalkozik.

2021. jún. 8. 22:59
Hasznos számodra ez a válasz?
 24/25 A kérdező kommentje:
Le a kalappal mindegyikőtök előtt! Szorult mind a kettőtökbe kurázsi, az biztos. Köszi, hogy megosztottad! :)
2021. jún. 9. 07:41
 25/25 anonim ***** válasza:

Az én sztorim kicsit más, de azért megosztom, mert vannak közös pontok. Nyelvtanári végzettséggel tanfolyamokon tanítottam, szerettem a munkám, de anyagilag nem volt az igazi. Szívesen elhelyezkedtem volna egy nagyobb cégnél, de a nyelvtudással önmagában nem sokat értem. Aztán az egyik cég meghirdetett egy IT-s képzést nyelvtudással rendelkezőknek, azonnal belevágtam, amúgy is érdekelt a téma. A képzés ideje alatt is kaptam fizetést, és egy teljesen új területtel ismerkedtem meg (31 évesen). A cégen belül sikerült utána egy olyan részlegre bekerülnöm, ahol pont azt csinálhattam, amit nagyon megszerettem ezen az új területen. Nem volt olyan hű de magas a fizetés, de jóval több volt a tanári fizetésemnél. Aztán jött egy konkurens cég a városba, és kezdte elszipolyozni az embereket tőlünk, mert jóval magasabb fizetést kínáltak. Én is elmentem hozzájuk állásinterjúra, ahol egyértelművé vált számomra, hogy náluk nincs az a terület, amit én csinálok, ahová meg átvennének, azt én nagyon nem élvezném. Így aztán nemet mondtam nekik, nem vonzott a jóval magasabb fizu ilyen áron. Egyik közvetlen kollégám viszont átment hozzájuk, talán félévig bírta, utána visszajött, hiába itt kevesebb fizetést kapott, mert rájött, hogy nem élvezi azt a munkát.

Ezt csak azért írtam le, mert szerintem jól teszed, ha váltasz, nem ér annyit semmilyen munka, hogy érdemes legyen miatta tönkretenned magad. Rövid az élet, inkább olyat csinálj, amit szeretsz, főleg ha nem kényszerítenek az anyagiak másra.

2021. júl. 1. 22:58
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!