Miért nem szeretik sokan a digitális oktatást?

Általában az általános iskolások és a középiskolások (és szüleik) szoktak panaszkodni.

A legnagyobb gond azzal,hogy sokkal többet kell a gép előtt ülni,ami nagyon fárasztó.

De ez szubjektív vélemény!

Azért, mert a hatékonysága a béka feneke alatt van.

Nyilván ha valaki képezni akarja magát, tanulni akar. Az tud ilyen módon is. Főleg hogy egyetemistaként felnőtt ember vagy, magadért, magad miatt tanulsz.

Ettől függetlenül a többség valljuk be a felszabaduló idejét nem többlet tanulással és nem is hasznosan tölti el.

A digitális oktatásban a számonkérésekkor sokat lehetett csalni (középiskolai tapasztalataim vannak, de láttám, hogy az egyetemista unokatesóm helyett hogyan vizsgázott le más kameraképes online írásbeli vizsgán és nem bukott le).

Vannak olyan képzések ahol lehetetlen online oktatni. Az orvosin egy anatómia boncolást nem lehet online megtanulni.

Nem azt mondom, hogy rossz a digitális oktatás. El tudnám képzelni, hogy a tantárgyak egy részét online oktatnák de a számonkérések jelenlétiek legyenek.

Nem lehettem a koliban

Nem találkoztam a szaktársaimmal (lehet mondani, hogy azért megszervezhettük volna, de azért ez rendes 5-6 óra utazás vonattal összesen és elsős vagyok, még nem olyan mélyek a barátságok)

Szeretem élőben hallgatni a tanárokat, mert így hatékonyabban tudok figyelni, motiváltabb vagyok.

Nem tudtam azt edzeni, amit akartam (igen, ez is ide számít lásd online tesis kurzus)

Ami a távoktatás "előnye" lenne:

Nekem nincs messze az egyetem a kilótól, az a 10 perc pedig még jól is esik. Így a bejárás nem gond.

Azt a tárgyat veszem fel, amelyiket akarom, nem mindenre kötelező bejárni, de ha mégis, akkor se nézik, hogy közben mit tanulsz, szóval ezt az érvet egyáltalán nem értem. És különben is nagyon szeretem amit tanulok.

Elérhető jegyzetek eddig is voltak.

Volt óra, amit felvettek élőben is.

Ugyanannyi a feladat. Számonkérések ugyanolyan korrektek mindkét formában.

Maradt kérdésed?

-Az egyetemem a saját, online platformját használta végig, ami második félévre megadta magát, megbízhatatlanná vált, de pár héttel később rendbe hozták.

-Teljesen személytelen az egész: a legtöbb szaktársam, sőt pár tanárom is, nem tudom hogy néz ki. Csak párukhoz tudok hangot csatolni. Sokuk bejelölt FB-n, ismerősök is vagyunk, meg párszor segítünk egymásnak, de nagyon sok esetben még így sem tudok hozzájuk sajnos arcot csatolni.

-Sokkal vontatottabb az egész, ha valamit kérdezni szeretnél.

-Élőben sokkal jobban tudok figyelni, itthon sajnos nagyon gyorsan elterelődik a figyelmem és kevésbé vagyok motivált.

-Hiányoznak a többiek és nem pont így terveztem az első évem egyetemen..

-Nem volt meg a napi séta. (itthon-buszpálya, másik város buszpálya-egyetem távról van szó, ~30 perc körül)

Viszont hozzá kell tenni, hogy volt jó oldala is, de az emberi interakcióim szinte teljes hiánya miatt, az már elenyésző. Pedig:

-órákkal később kelhettem

-szabadbban ehettem-ihattam órákon

-teljesen én osztottam be az időm

-nem volt holtidő (buszra várás, utazás)

-minden órát felvettek és bármikor újranézhettem

-sokkal több tanulást segítő anyagot kapunk