Más is viszolyog az ünnepektől?

Én is ugyanígy vagyok vele. :D

Igyekszem titkolni mások előtt hogy én mikor ""tartom"" ezeket, de sajnos mindig kiderül valahogy. Pl. a szülinapomat nem írtam ki facebookra, nem mondom senkinek, de munkahelyen tudják (ott van az okmányaim másolata) és valakinek mindig muszáj akkor felköszöntenie, amikor a lehető legtöbben vannak jelen, és akkor már mindenki tudja. Régen iskolában is ez volt, egyik tanárnak mindig muszáj volt bejelentenie. Borzasztó kellemetlen... a névnapomat meg nyilván nem tudom eltitkolni, pedig a névnapot tartom a legfölöslegesebb, legidiótább ünnepnek a világon.

Igazából az zavar, hogy "kötelező" ezeket tartani, nincs joga az embernek privát infóként kezelni és megúszni az "ünneplést". Ha munkanap akkor nem lehet normálisan dolgozni, ha szabadnap akkor nem lehet normálisan kikapcsolódni, mert csörög a telefon meg kopogtatnak, hogy közöljék hogy x ideje születtem, mintha tehetnék róla. Ez engem inkább csak idegesít, mindig várom a nap végét ilyenkor, másnap már békén hagynak.

Én inkább azokat az ünnepeket tartom valamire, amihez volt is bármi közöm, aktívan közreműködtem - évforduló, diplomaosztó, sikeres vizsga, sikeres teljesítménytúra, akármi. Az ilyeneket ezer örömmel ünneplem, de az ilyen szülinap, névnap, aminél csak passzív szereplő voltam, nem értem miért kell ezzel foglalkoznom...

Én saját magam és a feleségem döntjük el, hogy mire tekintünk ünnepként és mire nem. Pl. a tanúkon és az unokáinkon kívül senkit nem hívtunk meg az esküvőnkre, mert teljesen felesleges adóssághoz közeli állapotra nulláznia az embernek magát csak azért, hogy egy napon keresztül a középpontba kerülhessen. A naptárakon a napokat is színezheti kedvére évente bárki, bármilyenre, nem foglalkozunk mondvacsinált "ünnepekkel", - élen a vallási "ünnepekkel". Nem tudok izgalomba jönni attól, hogy az éppen aktuális napon a Lyézus cipőt vásárolt-e vagy mosogató lefolyót tisztított. Nem érdekel, hogy felkelt, lefeküdt, aztán megint felébredt, aztán túrázott egyet a Temzén és attól sem leszek magyarabb senkinél, hogy március 15-én hátizsák nagyságú "kokárdával" feszítek Budapest egyik legforgalmasabb útján.

Amit én ünneplésre méltónak tartok, azt majd megünneplem azoknak a körében, akikkel ezt szeretném tenni.

Senkinek semmi köze ahhoz, hogy mit, mikor, kivel és hogyan ünneplek - addig, amíg ezzel a nyugalmát, pihenését nem zavarom!

Leginkább a többnapos "ünnepeket" vélem feleslegesnek! Háromnapos, ötnapos, "nyolcnapos"! A sok őrült úgy viselkedik a bevásárló helyeken, mint ha negyven éhes gyerek sírna otthon a padláson és a 10. világháború kezdődne azon a héten vagy nem jönne el a holnap!

Ugyan már! Röhej!

Bírtam, egy időben olyan "figyelmesek" voltak a kollégák, hogy mindig legyen elég pohár a névnapomra időzítetten testközelben. Fogadtam a gratulációkat - és mehetett mindenki a dolgára ("üres pohárral")! :D

Aztán az idő megoldott mindent! A második ilyen óta elmaradt a "figyelmesség"! :DDD