Mi volt életed legfájóbb pontja?

Vert az anyám egész gyermekkoromban.

Ha egy pillanatot kellene kiragadnom, talán az volt a legborzasztóbb, amikor megtudtam, hogy nem vettek fel továbbtanulni oda, ahová menni akartam.

Nehéz gyerekkorom volt. Családon belül 100x költöztem. Nem volt mit enni. Az iskolában is sokszor bántottak. Ennek ellenére a legfájóbb dolog az volt az életemben, amikor véget ért a kapcsolatom és a vélhetőleg nárcisztikus exem összes rossz tette, hátbaszúrása, érzelmi bántalmazása, manipulációja lepergett a szemem előtt. Soha, semmi nem küldött még annyira és olyan hosszú időre padlóra, mint az, hogy ezt komolyan megtette velem és hogy nincs már többé.

Valószínűleg én sem vagyok százas, hogy sirattam őt hónapokig. borderline jegyeket mutatok, a gyerekkoromnak hála, nem is csoda. Elhagyási trauma, traumakötés, amiben voltam/vagyok. Borzasztó, pokol, minősíthetetlen, amin keresztül mentem és ahogy éreztem/érzem magam.

A legrosszabb, hogy senki nem ért meg. Mert másokat egy "sima" szakítás nyilván fele ennyire nem visel meg. Azt hiszik túltolom. De nem. El sem tudja képzelni senki, milyen gyötrelmes időszak van mögöttem. Sosem éreztem még ilyet. Már jobban vagyok, de még mindig 0-24 ő rajta kattog a bolond agyam és ez BORZASZTÓ. Én lennék a legboldogabb, ha végre tovább tudnék már lépni és nem ez lenne. De nincs így..

Szóval lehet másoknak szánalmas, egy halálesethez viszonyítva, de én még egy halálesetet is jobban feldolgoztam. Mondjuk nem is szeretett a családom igazán sosem, így nem volt olyan szoros kapcsolatom soha senkivel, mint vele. És a saját érdekemben fejben nekem őt el kellett temetnem..