Belebetegszem lelkileg abba, hogy kilábalok egy lelki betegségből?

Nem is tudom melyik kategóriába kellett volna kiírnom a kérdés (szórakozás/művészet, vagy egészség, vagy ide emberek?) majd átteszik a moderátorok, ha nem jó.

Két évig depressziós voltam. Nagyon. Öngyilkossági kísérletem is volt.

Ezidő alatt azonban számos verses művet írtam, aminek egy része majdnem kiadatása is került (végül kihátráltam belőle, de ez egy másik sztrori).

Az írás és a művészet (néha festettem is) nagyszerű terápia volt a depressziómra. Azzal, hogy kiírtam/kifestettem magamból azt, amire éppen akkor gondoltam olyan érzés volt, mint egy lelki orgazmus. Csak a megnyugvás és csend maradt az utolsó sor, vagy az utolsó ecsetvonás után.

A betegség volt a múzsám, s minél mélyebbről kezdtem alkotni, annál minőségibb munkát adtam ki a kezemből. A mai napig vissza tudom nézni az alkotásokat, és végpörgetve azokat, meg tudnám mondani egy "skálán", mennyire voltam írás/festés közben ramaty állapotban.

Fél éve már teljesen jól vagyok. Nincsenek szuicid gondolataim, nem bántom magam, a karrierem is felfelé ívelni látszik.

De az alkotás nagyon hiányzik. Nem csak, hogy nincs ihletem, de semmihez nincs kedvem, ami a szabadidőm eltöltésével kapcsolatos.

A kedvenc zenéim semmilyen érzést nem váltanak már ki belőlem (se negatívat, sem pozitívat).

Ülök az üres lap felett és nincs kedvem írni. Úgy érzem, hülyeség az egész. Az ecsetekről is csak a pókhálót takarítom.

Csinálni akarok valamit, de nem jön az ihlet, nincs hangulat. Ha mégis belekezdek (felviszem a vázlatot, vagy megírok egy versszakot), rögtön a kukában landol, mert egy erőtlen, pontosabban erőltetett vacak az egész.

Amikor nem éreztem jól magam, az egyetlen dolog amit vártam, hogy hazaérve kézzel fogható produktumot készítsek az érzéseimből, és a végeredmény egy komolyan jól eső, pozitív emóciót húzott ki belőlem.

De így most már minden értelmét vesztette, minden egyes napomat az életemből időpocsékolásnak fogok fel.

"...ha egy művész szorongásai hozzájárulnak festészete magas színvonalához, szükséges-e segíteni őt szorongásai csökkentésében, vagy fontosabbak a remekművek, hagyni kell, hogy a művész minél több remekművet hozzon létre." - Dr Gerevich József pszichiáter