Belebetegszem lelkileg abba, hogy kilábalok egy lelki betegségből?
Nem is tudom melyik kategóriába kellett volna kiírnom a kérdés (szórakozás/művészet, vagy egészség, vagy ide emberek?) majd átteszik a moderátorok, ha nem jó.
Két évig depressziós voltam. Nagyon. Öngyilkossági kísérletem is volt.
Ezidő alatt azonban számos verses művet írtam, aminek egy része majdnem kiadatása is került (végül kihátráltam belőle, de ez egy másik sztrori).
Az írás és a művészet (néha festettem is) nagyszerű terápia volt a depressziómra. Azzal, hogy kiírtam/kifestettem magamból azt, amire éppen akkor gondoltam olyan érzés volt, mint egy lelki orgazmus. Csak a megnyugvás és csend maradt az utolsó sor, vagy az utolsó ecsetvonás után.
A betegség volt a múzsám, s minél mélyebbről kezdtem alkotni, annál minőségibb munkát adtam ki a kezemből. A mai napig vissza tudom nézni az alkotásokat, és végpörgetve azokat, meg tudnám mondani egy "skálán", mennyire voltam írás/festés közben ramaty állapotban.
Fél éve már teljesen jól vagyok. Nincsenek szuicid gondolataim, nem bántom magam, a karrierem is felfelé ívelni látszik.
De az alkotás nagyon hiányzik. Nem csak, hogy nincs ihletem, de semmihez nincs kedvem, ami a szabadidőm eltöltésével kapcsolatos.
A kedvenc zenéim semmilyen érzést nem váltanak már ki belőlem (se negatívat, sem pozitívat).
Ülök az üres lap felett és nincs kedvem írni. Úgy érzem, hülyeség az egész. Az ecsetekről is csak a pókhálót takarítom.
Csinálni akarok valamit, de nem jön az ihlet, nincs hangulat. Ha mégis belekezdek (felviszem a vázlatot, vagy megírok egy versszakot), rögtön a kukában landol, mert egy erőtlen, pontosabban erőltetett vacak az egész.
Amikor nem éreztem jól magam, az egyetlen dolog amit vártam, hogy hazaérve kézzel fogható produktumot készítsek az érzéseimből, és a végeredmény egy komolyan jól eső, pozitív emóciót húzott ki belőlem.
De így most már minden értelmét vesztette, minden egyes napomat az életemből időpocsékolásnak fogok fel.
"...ha egy művész szorongásai hozzájárulnak festészete magas színvonalához, szükséges-e segíteni őt szorongásai csökkentésében, vagy fontosabbak a remekművek, hagyni kell, hogy a művész minél több remekművet hozzon létre." - Dr Gerevich József pszichiáter
Elnézést, a lényeg valóban kimaradt, de köszönöm, hogy végigolvastad a leírást.
Legyen ez a kérdés:
Mit tudnék kezdeni ebben a helyzetben magammal?
válasza:Persze, a művészet nem az. Nem hoz hasznot, csak úgy "van."
De számomra, mint egyénnek fontos. Képes vagyok új dolgokra, de a régiek elvesztek.
válasza: válasza:Semmmit. Ez az egoizmus és egy kis önzőség túlcsordulása.
Én is úgy gondolom, hogy az az ember ér valamit a világon, aki hasznot hoz a társadalomban. Aki olyan tevékenységet végez, amivel előre mozdít dolgokat, nem pedig stagnálni hagyja.
"Élet értelme hogy boldog légy és elérd a céljaid..." - blablabla csupa egocentrikus gondolat.
Épp ezért éreztem magam egy rakás semminek. Hogy az a munka amit végeztem, ami a foglalkozásom volt és amire éveket tanultam, nem volt túl hasznos. Nyilván egészségügyisként segítettem más embereken, de akkor sem mérhető fel például egy orvos munkájával, aki tényleg tesz is valamit, aki szó szerint életeket ment.
Most azért vagyok jobban, mert az új munkám tényleg a társadalom egyik központi eleme, így már úgy érzem, valami hasznos dolgot csinálok. Ezzel a munkával nagyon sokat tehetek később másokért.
válasza:Tudod,elsősorban az egészséged a fontos. Baromság, hogy a művészet nem fontos a társadalom számára, nem tudna miben megnyugvást lelni, gyönyörködni. Munkácsy is sokatmondó, meghatározó képeket alkotott élete sötétebb időszakaiban, és sokra is ment vele, de valahol az alkotás lett a végzete, mivel agyondolgozta magát.
Szóval végsősoron szerintem a lelki épséged ezerszer fontosabb, mint az, hogy most épp ihlet hiányában érzed magad. Nem tudom milyen érzés lehetett megélni a depressziódat, de nem véletlenül esett jól kifesteni, -írni magadból, ami benned felgyülemlett. Nézd végig azokat a képeket, azt írtad emlékszel a hozzá fűződő benyomásokra. Inkább próbáld meg megtalálni, amit élvezel, ami,AKI boldoggá tesz és szépséget látsz benne,Munkácsynak is vannak lélegzetelállító, nyugodt, fájdalommentes képei, mert végsősoron megihlette őt valami és irtó tehetséges volt.
Talán próbálj meg csak leülni és a semmiből alkotni valamit, hagyd, hogy vezessen a kezed, kapcsold ki az agyad.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!