Miért kell folyamatosan hazugságokat kitalálni a vírushelyzetről csak azért, mert éppen "neki" nem jó?

Van rengeteg ismerősöm akik pánikolnak, vannak akiknek csak borzasztó az egész, vannak akiknek ez életük legjobb időszaka, stb stb.

És csomóan vanak akik nekem panaszkodnak, hogy külföldön élő családtaggal nem tudnak találkozni, meg jajj elszakítanak tőlük, jajj nem elhet külföldre utazni jajj így jajj úgy. Közben meg az nem igaz! ordas nagy hazugság.

Hétfőtől, MÁTÓL van síszünet a sulinkban (gimnázium, 10. osztály) és az osztály negyede külföldön síel. Jééé, őők mehetnek. Tele van a face az instagram, a snapchat a képeikkel, hogy milyen jó, mennyire kevesen vannak, egy álom. Nagy részük ausztriában van, páran németországban.

Én is kimehettem volna, ott van a lehetőség, egy hétig megtehetem.

Miért kell hazudni? Most komolyan. Nem tesz jót Zsuzsinak ez a helyzet, nincs munkája, ezért kitalál hazugságokat? Minek? Vegyen repjegyet és menjen ki a családtagjaihoz. Mi ebben a nehéz? Jaa, hogy nincs rá pénze. AKKOR MONDJA AZT! Elegem van már abból, hogy telehazudoznak mindent.

Miért nem lehet felvállalni az igazságot? A jelenlegi veszéylhelyzet miatt elveszítettem a munkámat, jelenelg nincsen fizetésem és így nem tudok találkozni a külföldi családtagjaimmal.

Anyámnak is tele van már velük a töke. Folyamatosan zargatják telefonon, hogy jajj ez borzalmas, nem elhet elutazni, nem lehet már semmit sem csinálni. Már nem veszi föl nekik. Aki hazugságokkal temö a fejét, azzal megszakítja a kapcsolatot. Én is már csak ennyit mondok például Zsuzsikának: Bocsánat, még el kell utalnom a pénzt a repjegyre. És leteszem.