Kezdőoldal » Emberek » Egyéb kérdések » 26 évesen gyereknek érzem...

26 évesen gyereknek érzem magam, normális?

Figyelt kérdés

2021. jan. 3. 18:25
 1/7 anonim ***** válasza:
96%

Normális. A gyerek-felnőtt elválasztás egy mesterséges képződmény, mondhatni egy globális összeesküvés. Semmi speciális nem történik 18 éves korodban, se 30 éves korodban, se 60 éves korodban.


Belül mindenki ezt érzi, de néhány mém kivételével senki nem meri kimondani, mert a társadalom nem ezt szorgalmazza.

2021. jan. 3. 18:28
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/7 anonim válasza:
9%
nem
2021. jan. 3. 18:28
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/7 A kérdező kommentje:
Jó nem szó szerint kell érteni, de általában a fizetésből csokit veszek, mekizek, anyukám főz, mos rám
2021. jan. 3. 18:32
 4/7 anonim ***** válasza:
66%

attól függ, ez mit eredményez. nekem például van 28 éves ismerősöm, aki még mindig a szüleivel megy bevásárolni, postára, ügyet intézni...az már szerintem gáz.


de ha csak fiatalnak és komolytalannak érzed magad, amellett, hogy minden "felnőtt kötelességedet" tudod teljesíteni, akkor nincs vele gond. majd később, de felnősz.

2021. jan. 3. 18:33
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/7 anonim ***** válasza:
100%
Normális, én 45 vagyok, és ha nem is gyereknek, de minimum 15 évvel fiatalabbnak érzem magam, pedig voltam nős is, meg vezető beosztásban is dolgoztam, stb. Simán szeretek gyerekekkel játszani, vagy fiatalokkal haverkodni, és nem csinálok belőle ügyet, ha egy doboz legot akarok venni magamnak. Akinek nem tetszik, az ne nézze, ennyi.
2021. jan. 3. 18:48
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/7 A kérdező kommentje:
Köszönöm a választ
2021. jan. 3. 18:51
 7/7 anonim ***** válasza:
100%

Nos, nem tudom, hogy mit értesz ezalatt, leírom, hogy szerintem mi volna a gyerek kategória, az,amiből érdemes felnőni, mert az önálló és felelősséget tudni vállaló "én" akadályozói.


Ilyen az, ha a szülőkről nem szakad le valaki, racionálisan és érzelmileg is. Ha az "anyukám" kérem meg arra (mindig) vagy várom el, hogy tegyen értem, mosson, főzzön, takarítson utánam, csináljon kaját és stb, ha ezekért nem tudsz felelősséget vállalni, abban az esetben szerintem gyerek kategóriában marad az illető, tudjon megélni akár egyedül is, háztartást fenntartani, ne legyen kiszolgáltatott a szülők fele, mert 30 évesen nem tud egy csekket feladni.


Érzelmileg, ne a szülők számára akarjon megfelelni egy felnőtt, hanem önmagának, lehet tanácsot kérni, de önálló döntéseket hozzon, ne anyut kérdezze meg, hogy vehetek-e a lakásomba egy kiskutyát magamnak, ha neki azt mondja, hogy minek neked, de te akarsz, abban az esetben ne az övé legyen a döntő.

Az érzelmekért történő felelősségvállalás, ha valami zavar azt mondd ki, álljál ki magadért, ha kell, tudd magadat kifejezni, hogy mit gondolsz, mi zajlik le benned, mik a gondolataid, zavar vagy frusztrál valami, tudd megoldani a félelmeidet, ne uraljon a megszokás.

Én ehhez kötöm, bár ez nagyon az alapja és bevallom, nem vagyok még én sem felnőtt, van elképzelésem, hogy milyen akarok lenni, teszek is azért, hogy olyan is legyek, ha elérem, én abban az esetben érzem majd magamat annak.


Ha elakadtál, abban az esetben olvass pszichológiával kapcsolatosan a felnőttségről. Vannak populáris írók is, mint pl Csernus, vagy egyéb cikkek, videók.

2021. jan. 3. 19:37
Hasznos számodra ez a válasz?

További kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!