Mit csináljak, ha utálom azt a szakot, amire jelentkeztem, és mindennap kész kínszenvedés és elvesztegetett időnek érzem?
Nyolcadikba anyám nem engedte, hogy abba a suliba menjek, ahova akartam volna, és ő írt be nekem iskolákat.
Rühellem ezt az iskolát. A tanárokat, a tantárgyakat, a szakot. Utálattal megyek be oda, és mióta online oktatás van, már gyomorgörcsöm van reggelente. 4+2 éves, ebből a fele megvan. A másik felét meg nem akarom. Titkárnő leszek, ami az álommunkám. Több okból nem felelek meg ennek. Mindenhol dekoratív kinézetet várnak, de nem vagyok dekoratív, meg szép. Ráadásul amikor felveszek egy nőiesebb ruhát, latszik rajtam, hogy rosszul áll. Meg ezek a hülyeségek, hogy ilyen legyek, olyan legyek, így viselkedjek, úgy viselkedjek... kifele mindig a jót kell mutatni, de nekem minden meglátszik az ocsmány pofámon, meg amúgyis mindenkinek lehet rossz napja. Meg kommunikáció órán folyton azt beszéli a tanár, hogy melyik politkusnőnek milyen ruhája van, és meg kell szólni meg le kell k..vázni, ha térd fölé ér a szoknya. Meg az iskolából hoz példát, hogy ki hogyan öltözködik. Ilyenkor én is kellemetlenül érzem magam, mert nem vagyok egy divatdiktátor, inkább a kényelemre törekszek, és görcsbe rándul a gyomrom, hogy ha arra gondolok hogy más osztályoknál engem hozhat fel példának. Az egész iskolában olyan kellemetlen az egész légkör, és vannak olyan tanárok, akik a kommunikációs tanárhoz hasonlóak. (Nyelvtan, matek, gyorsírás) Ráadásul érettségit is le kell tenni, ami nekem nem lesz meg, főleg angolból meg matekból.
Azt nem szó szerint kell érteni!
"Titkárnő leszel, ami az álommunkád?"
Nyilván nem ez az álommunkám.
Titkárnő leszek, ami az álommunkám.
Idézet tőled. Most ezek után hogy segítsünk, ha a kérdés sem érthető?
A másik: amíg tanköteles vagy, mindenképp suliba fogsz járni. Ha egy ilyen "titkárnő képző" kifog rajtad, ahol okosnak se kell lenni, elég csinosnak lenni és mosolyogni, akkor mik a terveid a jövőre? Valamerre csak el kéne indulni.
Már elnézést, de talán nem kéne ilyen támadóan beszélni azokkal, akik segíteni akarnak neked. Ráadásul valóban nem volt ez egyértelmű, attól még lehetne az álommunkád, hogy ez egy szar iskola. Plusz utána elkezdted ecsetelni, hogy miért nem felelsz meg erre a posztra, mintha tényleg ebben akarnál dolgozni, csak nem vagy ideális rá. Írásban nem lehet csak így éreztetni az iróniát. Legalább egy idézőjelet tegyél oda legközelebb, hogy ne lehessen félreérteni.
Egyébként meg próbáltál már beszélni anyukáddal, hogy váltanál? Lenne konkrét hely, szakma, amit szeretnél? Talán ha kész terveket tudsz mutatni, könnyebben belemegy. Ha nem, akkor meg élj túl, érettségizz le. 18 évesen meg olyan egyetemre, okj-re mész, amilyenre akarsz.
Anyád élő mintapéldája annak, hogyan kell elfuserált, kiégett gyereket nevelni. Miért nem ment ő titkárnőnek, ha annyira jó szakma szerinte?
Amúgy meg nem kell bántani a kérdezőt a stílusa miatt. Szerintem iróniának szánta azt a mondatot, csak sajnos nem jött át.
Frusztrált, ideges, szorong, (mint a gyakori kérdések felhasználóinak nagy többsége), és most itt tölti ki a frusztrációját, mint a gyakori kérdések felhasználóinak nagy többsége. Ráadasul amit leírt, hogy fél attól, hogy a kommunikációt tanító tanár róla hoz fel példát mas osztályban, és gyomorforgató megjegyzéseket tesz mindenkire, aki él és mozog, az azt válthatta ki, hogy mindent sértésnek, bántásnak vesz, és támadóan reagál.
5-ösnek:
"Rühellem ezt az iskolát. A tanárokat, a tantárgyakat, a szakot."
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!