Volt már igazi halálfélelmed? Mi váltotta ki és hogy oldódott meg a helyzet?

Majdnem elütöttek egy zebrán. Suliba mentem, a bejárattól lehettem úgy 100 méterre. Egy hapi után értem oda pár lépéssel, de úgy léptem le, hogy megnéztem, hogy figyelnek-e és engem is átengednek. Pár lépésnyire voltam a túlsó oldaltól, mire a hölgy a kocsiban a jobb oldalról gázt adott és fék nélkül repített felém. Pár pillanatig csak a felém repesztő kocsit láttam, de félelmetesen lassítva, és az utolsó pillanatban hátra ugrottam, de még így is rettenet közel volt a kocsi és majdnem átment a lábamon. Pár pillanatig csak álltam lefagyva a zebrán és minden fék nélkül ment tovább a kocsi. Végül remegő lábakkal bebotorkáltam a suliba, de látták páran, és voltak, akik a kocsi után kiabáltak és mutogattak, de voltak, akik odajöttek és kérdezték rendben vagyok-e. Elég ijesztő volt azért..

Az a vicces, hogy olyan zebráról van szó, amit sulirendőr "véd" :)) aztán az életben nem láttam ott egy rendőrt sem, pedig aztán gimiben sem voltam az a hiányzós fajta.. És ilyen esetek nagyon gyakoriak voltak ott, mert a gimi a város szélén van és mint az őrült, úgy lovaznak be ott páran.

12# ezt nézd meg

Mindkét képen gyerek a zebrànàl mégis hatalmas különbség

[link]

Kérdésre: nekem eddig max betegségeknél volt halàlfélelmem. Tüdögyulladàsok, légcsöhurut es hasonlok esetén. Nem àtlagos volt.

Az egyik esetén làzàlmomban màr eleve megfulladtam, nem kaptam levegöt ujraélesztettek, kiengedtek a korhàzbol és megint elkezdtem fulladni es kezdtem elbucsuzni a szeretteimtöl feladtam az életem. Erre felébredtem. Ès mire? Hogy valóban nem kapok levegöt. És fuldokoltam tovàbb ébren is, köhögéshez sem volt levegöm. Ill nem tudtam beszivni. Ugy àtsuhant bennem ahogy szètnéztem, hogy most komolyan ilyen tré lesz a halàlom, ill igy kell meghalnom egy ki takonytol pàrnàk közt mikor annyi minden van az èletben? Hàboruk kinzàsok, tömegszerencsétlensèk, terrorizmus, migrànsok halàla, én meg a "kökemény harcos" a takony "ellenséggel".Olyan abszurd volt.

*ugy oldodott meg, hogy volt egy olyan pont már, hogy nem probáltam màr levegöt venni, azaz nem probàlkoztam beszivni, lélegezni, feladtam, megàllt "minden", vàrtam hogy most mi következik ezutàn.

Meglepö de ennek a röpke szünetnek köszönhetöen valahogy összegyült annyi erö vagy nem tudom mi, hogy halvànyan elkezdtem tudni köhögni es fokozatosan felszabadultak a légutaim, vagy kezdett "kitágulni" a légcsövem.