Hogy lehet a húgom párkapcsolata, meg úgy az élete évek után is ennyire tökéletes? Hogy lehet a rossz helyzet miatti irigységet legyőzni?
Összejött az élet. Párkapcsolatnak vége, munkahelyemnek annyi, a lakás amiben laktunk, az exemé, így tehát nem volt maradásom. Húgom és a párja befogadtak magukhoz, amiért végtelenül hálás vagyok nekik.
A húgom soha nem volt túlzottan szociális. Bevallom, sokáig azt hittem leszbikus, mert nem volt párja, szerelmes se volt, tetszeni se tetszett neki senki. Ő maga azt vallotta, valószínűleg egyedül fog meghalni. Aztán jött a párja, első szerelem, ami mind a mai napig tart, már hét éve. Nagy lakásban élnek, kutyával. Teljesen idilli, még most, ebben a vírushelyzetben is. Kvázi saját világuk van. Olyan szerelmesen néznek egymásra, ahogy egyik exem se nézett rám soha a legszebb időszakban. Húgom dolgozik, de nem szorulna rá, a párja jól keres, jól néz ki... Élvezik a jelent és építgetik a jövőjüket.
Hálám ellenére motoszkál bennem az irigység, hogy mivel érdemelte ki, és én miért nem, pedig alapvetően nem vagyok rossz ember, most ezt a xar időszakot leszámítva.
Utálom beismerni, de akkor is így van. Irigylem őket. Irigylem, hogy megvan a maguk rendszerük. Hogy a húgomnak elég nem sokat, csak éppen annyit dolgoznia, hogy azt mondja, ő is hoz haza valamennyit. Irigylem, hogy ilyen harmonikusan működnek és stabilan ott vannak egymásnak. Pedig nem egy negatív ember vagyok, hogy mindent borúsan látok 0-24-ben és dö**ljön meg a szomszéd lova is, ha nekem rossz.
1# A versenyzes nem egy szép dolog, főleg az erre való biztatás.
Természetes hogy irigykedsz. Az emberi jellemben nincs válogatás. Szomszéd icu nénire ugyanúgy lehetnel féltékeny mint a tesodek életére, ne hibaztasd magad. Magan az erzesen kell felulkerekedned, es arra gondolnod, hogy meg egyszeruen csak nem jott el a te idod. Van akik szerencsesebbek, van akiknek kesobb jonnek ossze a dolgok. Munkahelyed meg lehet ezer, ahogy parod is. A helyedben elkuldenem mindenhova az oneletrajzom (meg a xar helyekre is) es elkezdnek dolgozni, mert hugodek vendegszeretetevel nem illik vissza elni. Egyebkent is jot tenne neked ha nem az o “idilli” eletuket kellene nezned.
Most igazából mi a kérdés?
A másik embert úgy kell nézni mint "idegent" ha az élet dolgairól van szó.
Egyszerűen azért, mert semmi közünk az ő sikeréhez, szerencséjéhez, életéhez. Nem a miérteket kell keresni, hanem egyszerűen csak le kell tudni, hogy ez van és a saját életünket építeni.
Nincs olyan, hogy "kiérdemelni" dolgokat. Hiszen azok csak megtörténnek ilyen vagy olyan összefüggésekkel.
Én nem szoktam embereket a gondolataik miatt elítélni. Felőlem mindenki azt gondol, amit akar.
De ez nekem is sok, hogy a saját testvéredtől irigyled a boldogságát.
Én annyira boldog lennék, ha a testvéremnek jó lenne, ha boldog lenne. Minden erőmön azon vagyok, hogy neki jobb legyen.
Más meg irigy, ha jó élete van a húgának.
Amije van, azt nem tőled vette el, hanem magának teremtette meg.
Ha nem lenne neki, amije van, akkor téged se tudott volna befogadni.
A gondolkodásodat betegnek látom. Én nagyon elnéző vagyok az emberekkel, de ezt beteg, undorító gondolkodásnak látom. Olyan mintha valaki a gyerekére lenne irigy, hogy jobb élete van, mint neki.
FÚJ.
Nalunk is igy van kb.
Es hihetetlen de még a dusgazdag idilli parkapcsolatos tesom irigykedik ràm ha nekem csak egyetlen dolgom is van ami neki nincs.
Fura az élet
*es nem forditva. En speciel örülök a sikereinek de valahogy en tele vagyok erzelmekkel szivvel is, ö meg az a taposós hidegvérü tipus.
En abban a hiszemben is élek hogy 100 hogy nekem azert nincs karrierem meg baratom mert en vmi martir aldozat tipus vagyok nem az a karakàn celtudatos NÖ akiért omolnak a ffiak is. Hanem az a csendes bujos kis mamlasz akinek egy ölelés is elég.
*es kihasznàljàk.
De szoval en nem tudok megvaltozni
En elemeztem ezt.
Anno minket terrorban neveltek. En egy mamlasz aldozattipus balfék lettem tesom meg tudatlanul lemàsolta a szülöi mintàt es karakàn kemény nö lett.
Csak anyàt nem értem hogyhogy ma meg azon bög milyen szemét néha vele tesom amikor pontosan ö is ilyen volt velünk tesom egy az egyben olyan lett mint anya. Hogy nem latja meg a felnött lanyaban önmagàt? De persze nem mondom ezt neki..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!