Mit tennétek, ha úgy éreznétek, túl nagyot álmodtatok?

A világ állandóan változik. Nem szabad azt hinni, hogy reménytelenek az álmok. A környezetünk gyakran az ellenkezőjét mutatja magából, amilyen valójában. Ez azért van, mert félnek a kritikától, vagy bűnösnek tartják az álmaikat. A hatalmi elnyomás, média butításának eredménye, ez a sötétség a fejekben.

Ilyenkor a tájékozódás a cél. Tanulni kell, fejleszteni kell a képességeket, amik a cél elérésében segítenek. Beszélgetni kell emberekkel, akár itt a gyakorin a téged érintő problémákról. Bízz Istenben, mert egy Isten van és az ott van mindenkiben. Ami azt jelenti igazából mindenki egyet akar, szeretetben élni. Csak mindenki különböző mértékben tudatos erre. Okkal születtél ezekkel az álmokkal, oda ahol vagy. Mert a lelked tudja, hogy az álmaid a helyes életutadon fog tartani. És elérkezhet az az idő, lehetőség, hogy megvalósíthatod az álmaidat.

Demjéntől ajánlok egy dalt: Várj, míg felkel majd a nap.

Mert most sötétnek látod a helyzetet (mindenki befelé fordul, önmagában keresi a boldogságot), de a világ folyamatosan változik. A sötétséget mindig követi a reggel a napsütés (az önmegvalósítás ideje).

Hmm... úgy érted, hogy mit reagáltam amikor anno OV közölte, hogy bocs de a biosz emelt nem lesz elég az orvosira tessék felkészülni kémiából is úgy, hogy 3 éve nem tanultad? :D Azt hogy akkor B+ magadat meg az orvoshiányodat apukám. :)

Vagy amikor a szemem megsérült az 1. szakom alatt és cseszhettem az egészet? Hát azt, hogy okay akkor a nyelvi szakot átugorjuk és megyünk arra amit utána akartam elkezdeni [történelem].

Vagy arra amikor a töri szak közben közölte OV, hogy jaaa bocs de MTA pá-pá? :D Akkor passziváltattam idegemben a kövi félévet...

Vagy arra amikor közölte a doki, hogy tartós tejet már ne vegyek? :D Akkor azt, hogy hát igazából ennyi erővel legalább ezt a szerencsétlen töri szakot már befejezhetem mielőtt megdöglök. XD

Attól függ, mi az álmod.

Egyébként ha megvan hozzá az eszed, kitartásod, akkor küzdj érte.

Az én hitvallásom szerint sosem szabad feladni valamit csak azért, mert túl nehéznek bizonyul. Ha van minimális megvalósulási esélye, akkor igenis ki kell hozni belőle a maximumot, mindent meg kell tenni érte. Azt mondják, hogy az élethez kell egy jó adag szerencse is. Tudod kikhez szegül a szerencse? - Azokhoz, akik küzdenek.

Ha van “B” terved, az nem árt, viszont ha most ennyi miatt feladod az álmod, akkor sosem fogod megtudni, hogy mi lett volna, ha...

A célodhoz vezető úton fejlődsz, tanulsz úgyhogy semmi veszítenivalód nincsen.

Nem tudok mást kívánni, minthogy ne add fel az álmaidat, küzdj, harcolj és ne hagyd, hogy bárki is elbizonytalanítson! Make it happen!

Nekem is van olyan álmom ami szinte lehetetlen de az életemet rááldozom.

Nagyon érdekelne viszont, hogy mi lehet az amire te vágysz és ennyire nem elérhető szerinted.

Szerintem mindent ellehet érni amire vágyik az ember.

engem is érdekelne, hogy mi ez a vágy.

Szerintem azt kellene megvizsgálnod, hogy értékes-e ez az álom. Pl. sokak mindenáron híresek, világhírűek akarnak lenni. Teljesítmény, tehetség, különösebb energiabefektetés nélkül. Azt se tudják, mivel, de híresek. Ez nem értékes cél az én szememben.

Vagy hogy pl. fizikai akadályokba ütközöl-e. Mondjuk kitaláltad, hogy súlyemelő leszel, de 140 centis 35 kilós, csontritkulásban szenvedő 65 éves nő vagy. Az akkor tényleg lehetetlen.

Szóval értékes-e, és szerencsés körülmények között lehetséges-e.

Ha ezek megvannak, akkor szerintem érdemes küzdeni.

Az is lehet, hogy valami máshogy valósulhat meg, mint gondolod. Pl. mindenáron hollywoodi sztár akarsz lenni. De angolul sem tudsz. Akkor még mindig lehetsz itthon valaki, vagy tehetség híján valami vidéki művelődési központban még megélheted a sikert.