Hogyan reagálnátok/mit tennétek, ha arra ébrednétek, hogy ma valójában 2008. április 23-a van, és az utóbbi hét évet csak álmodtátok?

Ez most honnan jött? Miért pont 2008?

Jó lenne én örülnék amúgy

Mindent másképpen csinálnék.

Beleőrülnék.

Először biztos megpróbálnám megtalálni a pozitívumokat, pl. hogy most legalább tudom, hogy érdemes BA alatt gyakorlatot vállalni, meg mire ügyeljek, hogy ne csússzak el egyetemen. De közben az lenne a legnagyobb csapás, hogy nincsen a vőlegényem az életemben, akkor még nem is ismertem. Ebben az időpontban majdnem 19 éves voltam, és normális férfi még nem érdeklődött irántam... rohadt nagy sokk lenne, hogy az a férfi... az az egyetlen ember, akitől feltétel nélküli szeretetet és támogatást kaptam egész életemben, csak egy álom része. Bár megpróbálnám megkeresni a róla ismert infók alapján, hátha létezik és hátha életben is tetszenénk egymásnak :). Vannak olyan barátok is, akik hiányoznának, mert később ismertem őket meg. Biztos beparáznék azon is, hogy pedig azt hittem, hogy sikerült a szóbeli érettségiket megcsinálnom, de közben még nincs meg :D. Meg nem lenne meg a BA diplomám sem, hát az is elég súlyosan érintene. És akkor vannak ilyen apróságok is, hogy 2 kedvenc TV-műsorom sem létezik ezek szerint, rengeteg zene van, amit imádok és nem létezik, sok jó élmény sem volt igazi, amit átéltem.

Persze nyilván lennének apróságok, amiknek örülnék, hogy tudom, és pozitív irányban befolyásolná az életem, pl. nem biztos, hogy azt a nőgyógyászt választanám, amelyikhez jártam (idős volt, nem vizsgált meg rendesen, amit felírt, attól konkrétan hasra híztam változatlan étrend mellett... oké, lehet, hogy az álom nem valós, de inkább biztosra mennék, meg asszem felfognám úgy, hogy egy jel), többet sportolnék, nem barátkoznék azzal a hülye p.csa óriáscsecsemővel, akit barátnőmnek hittem... nem erre a gyakorlati helyre jöttem volna, ahol most voltam... nem hagytam volna egy szakdolgozat miatt kiszolgáltatva magam egy idióta főnöknek, előbb elkezdeném és komolyan venném a blogjaimat stb.