Hogyan változtassak az életemen?
Nem tudom hol kezdjem, kicsit úgy érzem mintha most egy könyvet kezdenék el írni. Talán azzal, hogy egész életemben boldogtalannak éreztem magam. Mostanában, hogy egyre jobban kezdek felnőtté válni, kezdem érzékelni, hogy milyen magányos és kegyetlen tud lenni az élet, és most látom minden hibám amit elkövettem az életben, amit ha talán máshogy csinálok akkor nem lennék a jelenlegi helyzetemben. Szerintem elmondható, hogy nagyon zavaros gyerekkorom volt, legalább 3x váltottam iskolát (általánost) és 5x költöztem. Családom is mindd külön helyre szóródott szét, csak én maradtam és anyukám. És közben anyámnak is volt egy 7 éves párkapcsolata ami elég sok sebet hagyott bennem, de ezt inkább nem sorolnám, ez egy külön történet. Úgy érzem, emiatt nekem sose lett egy hely, amit otthonnak nevezhetnék, ahol felnőttem, ahol barátokat találtam, ahova kötődhetek. Nekem nincs 1 gyerekkori társaságom, barátaim a városban ahol lakok, sosem kötött semmi oda ahova laktam, és tudom hogy ez már sose lesz így, és ez rettentő magánnyal tölt el. Igen, irigy vagyok azokra akiknek van egy fix társaságuk, barátaik ahova tartozhatnak. Nekem sose volt ilyen, volt/van ugyan egy pár barátom, de tudom, hogy nekik rajtam kívül ez meg van, és én mindig is kívülálló fogok maradni. Mit tehetnék, hogy én is megtaláljam a helyem? Aztán. Egyetemre járok, nagyon jó eredményeket érek el, és viszonylag szeretem is amit tanulok. De. Azt érzem, sokkal többet is elérhettem volna, mehettem volna külföldre, vagy jobb egyetemre, vagy erősebb szakra. Így azt érzem, hogy felesleges amit csinálok, mert ez egy nagyon minimum szint, és vihettem volna sokkal többre is.
20 éves vagyok, és nem voltam képes kialakítani senkivel sem eddig soha egy párkapcsolatot, pedig rengetegszer lett volna rá lehetőségem. Nem is az önbizalmammal van gondd, tudom, és látom is magamról, hogy szép vagyok és értekes ember. Inkább azt mondanám, hogy ez a keseredettség, és elszigeteltség érzés gátolt mindig meg benne, és az is, hogy tényleg nagyon egyedülinek érzem magam ebben a helyzetben, amin senki nem ment át akiket valaha ismertem.
Mit kéne tennem? Mit csináljak, hogy úgy érezzem én is tartozok valahova, és hogy nekem is van célom? Egyszerűen kezdem elveszíteni a reményt, hogy vannak hasonszőrű emberek mint én, mert akárhova nézek, csak boldog, teljes életet élő embereket látok, és nem tudom elképzelni, hogy mit csinálok olyan borzasztó rosszul 20 éve, hogy nekem ez még sosem sikerült?
válasza:Nyugodj meg egy kicsit, még semmi sem menthetetlen :)
Még kimehetsz külföldre, senki sem tiltotta meg. Lehet, hogy a korona kissé feltart téged ezzel, de ez nem kéne, hogy elbátorítson. Sőt, szakmát is válthatsz, ha nagyon úgy érzed. Nem mindig a legjobb hátterű emberekből lesznek sikeres emberek, sőt, nagyon sokszor nem így van.
Az emberek azt mondják, a barátok akkor jönnek, amikor nem számítasz rájuk, nem (feltétlenül) kell akarni őket. Persze tehetsz azért, hogy ez a folyamat kicsit felgyorsuljon. Ha van időd az egyetem mellett, kezdj el egy hobbit. Nem kell rögtön lovasiskolába beiratkoznod, de ha szeretsz rajzolni, írni, stb. akkor az interneten is próbálkozhatsz hasonló érdeklődésű emberek keresésével.
Ehh, ez inkább lett támogató beszéd mint egy rendes válasz a kérdésedre, de remélem, hogy ha sok ötletet nem is adtam, egy kicsit legalább bátorítottalak ezzel a válasszal; fel a fejjel, nagyon sok mindent elérhetsz még :)
válasza:először is szerintem nem olyan rossz a helyzet, mint ahogy látod.
inkább csak a filmekben vannak ilyen állandó baráti körök. Mindenki inkább mindenkivel ismerkedik, a barátok innen-onnan vannak. Ha valaki baráti körökben gondolkozik, akkor lehet pl. egy egyetemi baráti kör, egy munkahelyi baráti kör, és ezek egymás mellett, egyidőben létezhetnek egy ember életében. Többnyire ezek a körök meg is szűnnek az egyetem/munka végeztével. Vagy egy ideig mondjuk még egy évben egyszer összejönnek, de aztán elsikkad az egész.
A fiatalkori barátságok sem annyira meghatározóak a legtöbb ember életében. Nekem 20 évesnél fiatalabb koromból pl. csak egy barátnőm van, akivel tartjuk a kapcsolatot.
Mindig érezheted úgy, hogy ezt vagy azt jobban is csinálhattad volna. Mindig lesz, aki nálad jobban csinálja, vagy többet ért el. Ha nem ebben, akkor abban. Nézd meg pl. Hosszú Katinkát. Egy világklasszis. Gazdag nő. De őt is lehet úgy nézni, hogy nézd már, még egy gyereket se bírt összehozni harminc éves korára, meg el is vált. Tehát egy sikeres embert is lehet negatív szemüvegen keresztül, vesztesnek látni.
Te 20 évesen egyetemre jársz, gondolom, 1 év múlva kijárod a BA-t, szóval utána még azt tanulsz amit akarsz, de legalább egy BA-d már meglesz, ami olyan sokmindenkinek nincsen. Egészséges vagy (gondolom), fiatal vagy és szép. Próbáld ezeket értékelni. Hányan lennének szívesen a helyedben.
Nem vagy lemaradva semmiről párkapcsolat tekintetében sem, nekem 22 évesen volt az első barátom.
Ne a filmekhez/facebookhoz viszonyíts, a való élet az más. Ha azt látod, hogy körülötted mindenki boldog, akkor egész biztosra veheted, hogy sajnos nem jól látod.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!