Hogyan változtassak az életemen? /Bővebben lent. /

18 éves végzős lány vagyok, aki nagyon köszöni, ha valaki végigolvassa ezt a rengeteg szöveget.

Tudom vannak más emberek nagyobb gondokkal, de ennek ellenére nem bírom már hogy semmi nincs az életemben magánemberként 18 éve.

Először is kezdem azzal, hogy mi jó az életemben. Tudom mivel akarok foglalkozni később( tulajdonképp már most is foglalkozom vele, volt és van lehetőségem kipróbálni ezt a foglalkozást így biztosan tudom hogy ez érdekel), jók lettek az érettségik(ha csak nem lesznek kb 0 pontosak a szóbelijeim bőven felvesznek arra az egyetemi szakra ahová akarok menni. A környezetem sikeresnek és tehetségesnek tart abban amit csinálok.

Szerencsére komolyabb egészségügyi problémám sincsen(bár lassan megbolondulok, ha így folytatom), külsőleg is csinosnak számítok.

És itt jön a DE...

Ezen kívül semmi és senki nincs, ami az életemet kitöltené. A családi kapcsolataim nem kimondottan rosszak, de egyáltalán nem szorosak,őszintén nem lehet a családtagjaimmal beszélni, ha egyáltalán beszélünk tartalom nélküli udvariaskodás az egész. Barátaim nincsenek, nehezen bízom meg másokban és sokszor nehéz is beszélgetést kezdeményeznem/fenntartanom. A problémáim nagy részét nincs kivel megbeszélnem. Párom nincs és nem is volt soha, ellenben van az életemben egy hosszú évek óta tartó reménytelen szerelem, amit nem tudok elfelejteni, addig pedig egy igazi kapcsolatba nem tudok belekezdeni. Hobbim sincs, nem tudok soha sehova kimozdulni, nem tudok olyan sportot,amit elkezdhetnék(pedig jó lenne a felesleges energiáim levezetni). Ha valamit hobbi gyanánt kipróbálok, nem feltétlen nyeri el a tetszésem vagyis a lista hogy mit nem szeretek egyre hosszabb sajnos. Lassan nincs olyan ami boldoggá tenne, és félek hogy előbb-utóbb ez a munkám minőségén is meglátszik. Ugyan munkamániás vagyok, de mivel sosem foglalkoztam semmivel az iskolán kívül kezdem azt érezni hogy már nem tudom folytatni tovább így az életem. Azt is csodálom, hogy a munkában találtam olyan területet ami érdekel. Emellett problémám még az is,hogy teljesen másnak gondol a környezetem mint amilyen vagyok és a viselkedésemmel szemben sok elvárást támasztanak amiknek viszont én már nem tudok megfelelni. Konkrétan: mindenki azt várja el hogy legyek udvarias jókislány, pedig én nem ilyen vagyok.

Belül egy nagyon szenvedélyes, kalandvágyó, bátor és erős lány vagyok, szeretem a rockzenét(bár ezt senki nem mondaná meg rólam), a szabadság érzését,a jó humort, a bevállalós dolgokat(csak túl sok lehetőségem nincs "kibontakozni"), de kénytelen vagyok megjátszani a kis visszahúzódót. Ezt sem bírom már sokáig, lassan kiöli belőlem azt, aki vagyok.

Hogyan tudnék változtatni, hogy magánemberként is boldog lehessek? Vagy legalább legyen valami ami örömet okoz? Mi legyen az első néhány lépés? Nem akarok halogatni tovább, változtatni akarok.

Nagyon-nagyon köszönöm előre is a segítséget!!!!