Ekcémás vagyok, és szerintem lelki okai lehetnek a betegségemnek. Hogyan változtassak az életemen, hogy rendbe jöjjek lelkileg?

Több helyen olvastam, hogy az ekcéma a kézen (és nekem ott van, bár mostanra már az arcomon is kezd száraz lenni a bőröm) arra utal, hogy az illető nem szereti magát. És tudat alatt azt kommunikálja a többi ember felé, hogy ne szeressék, ne érjenek hozzá, holott valójában pont arra vágyik, hogy szeressék és elfogadják. Illetve belső konfliktusra is utalhat.

Ez rám mind igaz. Mindig is csúnyának láttam magam, másoktól is hallottam ezt. Mindig kilógtam, nem volt sok barátom, önbizalomhiányos voltam, sokat piszkáltak, főleg általános iskolás koromban, és ez kb. a serdülőkoromra teljesedett ki. Egy idő után úgy védekeztem a bántások ellen, hogy magamban elkezdtem lenézni azokat az osztálytársaimat, akik bántottak, hogy én miért nem fiúzom, miért nem festem magam, később miért nem iszom, cigizek, bulizok stb. Mondani sosem mondtam senkinek, csak magamban gondoltam, és anyukám szerint ettől még rosszabb lett csak a helyzet, mert hát érezték, hogy lenézem őket és csak még jobban kiközösítettek. De én erre mindig azt mondtam, hogy ők kezdték, én sose bántottam őket, ők pécéztek ki. Aztán elkerültem gimibe, itt valamivel már jobb volt a helyzet, de itt se voltam az osztály kedvence, nem nagyon találtam a közös hangot senkivel, amiről én beszélgettem volna, az a többieket nem érdekelte, amiről meg ők, az meg engem nem. Az egyetemen már volt néhány barátom, ott néhány időszakot kivéve jól éreztem magam, volt célom, lett párom is, akivel már 5 és fél éve együtt vagyok, szeretjük egymást. De időről időre ő is megjegyzi, hogy örülne, ha villoghatna velem az utcán, ha dögösen öltözködnék meg sminkelnék, mint a többi lány. Én nagyon idegenkedem ettől, pont emiatt lógtam ki eddig is a többi lány közül, és úgy érzem, ha ilyen lennék, elveszíteném önmagamat. Voltam már kisminkelve, ha muszáj volt, de soha nem láttam szebbnek magam, sőt, őszintén szólva egy barátnőmet se láttam még, aki sminkben szebb lett volna, mint anélkül...bár lehet nekem van ízlésficamom. Néha ufónak érzem magam, mintha rossz bolygóra születtem volna. Nem akarok kilógni az emberek közül, de nem akarom feladni sem magamat. Szerintem ez az a belső konfliktus, ami miatt ekcémás vagyok. És tök jó, hogy ezt tudom, csak fogalmam sincs, hogy mit kezdjek ezzel, hogy meggyógyuljak.