Mit lehet kezdeni a kisebbségi komplexussal?

Az egész még iskolában kezdődött, mindenki azt mondta, hogy soha nem fogom semmire vinni, nem fognak felvenni egy jó szakközépbe sem, aztán bekerültem abba a gimibe, ahová be akartam jutni. Aztán később erről a gimiről kiderült, hogy nem is olyan jó. Ott tovább folytatódott az, hogy azt hajtogattàk nekünk/nekem, hogy nem lesz belőlem senki, nem fogom elvégezni a szakot, nem fogok leérettségizni. Érettségire annyira pánikba estem, hogy előtte hónapokig alvás és emésztési zavar gyötört, éjszaka nem aludtam, nappal egész nap fáradt voltam, folyamatosan ideges voltam. Ugyan nem tanultam rosszul gimiben mégis úgy éreztem, hogy semmit nem tudok, és meg fogok bukni. Átmentem. Meglett minden. Aztán lett egy olyan kapcsolatom, ahol a partnerem egyidős volt velem, de neki megvolt mindene már akkorra 17 évesen, autó, jogsi, mindent alá raktak, és folyamatosan azt hallgattam, hogy soha nem fogom elérni azt amit ő. Elkezdtem a jogsit később, de nem sikerült, elvégeztem elsőre a KRESZ-t, az eü is sikerült elsőre, de forgalmira ki sem írtak, mert azt mondták, hogy nem érdemes megpróbálnom sem.

A gimis szakomat megutàltam, nem maradtam az ötödik éven, helyette elmentem két éves szakmára teljesen mást tanulni, ezt szeretem.

Volt pár melóm, például a Forma 1-en dolgoztam, de elég rabszolgamumka volt, bár azt pont nem bánom, mert nem mindenki mondhatja el magáról, hogy járt a Forma 1-en, és jó pénzzel is jöttem haza. Jó szakmát tanulok, mégis azt hallgatom, hogy nem fogom ezt sem elvégezni, és vicc, hogy ezt kezdtem el tanulni.

Voltam pár napot àrufeltöltő is, de aztán kirúgtak két nap után, mert nem tudtam megtanulni békàzni.

Elköltöztem egy időre egy másik városba, ott két albérletből vágtak ki, egyszer kinéztek engem a lakótársaim, mert én nem voltam egyetemista, és láttak engem melós ruhában, és elkezdtek emiatt mindenféle hazugságokat mondani a főbérlőnek rólam (pl.: én tettem tönkre a mikrót, állandóan zajongok, stb), közben alig tartózkodtam az albérletben, mert állandóan dolgoztam. Az akkori munkám is olyan volt, mint egy rémálom, maga a munka jó volt, de a fizetés valamikor a lakbért sem fedezte, emiatt éheztem sokat, míg ott voltam. Váltani viszont nem tudtam, nem volt lehetőség. Belecsúsztam egy másik fertőző kapcsolatba, ott hallottam, ahogy az akkori partnerem, és az anyja kibeszél, hogy én micsoda ótvar, szemét, csicska, alja munkát végzek és tanulok.

Elmentem egy másik bérleménybe, de rá nem sokra besokaltam, úgy éltem ott, mint valami állat, tele volt bogàrral a lakás, a tulaj a cuccaim közt turkált (volt, hogy pont úgy mentem be a szobába, hogy ott turkàlt a személyes holmijaim között), állandóan ràmtépte az ajtót (nem volt zár rajta), az éjszaka közepén is rámtépte, mindenbe beleszólt, azt mondta, hogy a párom is tuti megcsal, pedig nem is ismert sem engem, őt meg pláne nem, és amikor költöztem ki, akkor áthívta a rokonait, és hallottam, ahogy a konyhában kibeszélnek engem. Mindenféle tanulatlan, hülye, analfabéta parasztnak hívtak engem. Ott hagytam a melót, a szar kapcsolatomat, és hazamentem. Az iskolàt azonban ilyen messziről is, de folytatom(a környéken nem lehet ilyen szakmàt tanulni). Azóta azonban nincs munkám, a pénzem fogytán, de minden ismerősöm egyre feljebb kerül a létrán, míg én egyre lentebb. Mindenkinek megvan mindene, több milliós autókat vezetnek, drága hobbijuk van, és jó állásuk, mondjuk valaki nem is dolgozik semmit, mégis jó élete van. Mindenki menő egyetemre jár, vagy valami jó irodista pozíciót tölt be akár érettségi nélkül is. Engem viszont sehol nem akarnak alkalmazni, a jogsi sem sikerül, és semmi nem megy, nem haladok, nem történik semmi, csak bejárok az iskolába, és tanulok itthon, szakirodalmat olvasok, nyelvet tanulok, munkát keresek, de semmi sikerem nincs. Mindenki, aki egyidős velem az kiskiràly, én meg tényleg nem vittem semmire. Emiatt olyan kisebbségi komplexum alakult ki bennem, hogy megőrülök, egyszerűnek mindenkitől irigylek mindent, és állandóan gondolkodom, hogy mi lenne a megoldás erre a helyzetre, és nem jutok semmire. Az egyetlen "kiút" ebből az az, hogy ha iszom, akkor kikapcsol az agyam, és nem gondolkodom. Persze próbálom nem rendszeressé tenni az ivàst, és nagyon ritkán vagyok részeg állapotban, de azt vettem észre, hogy csak ez "segít". A legrosszabb az egészben pedig az, hogy erről soha senkinek nem beszéltem, még a családomnak sem. Egyetemre akarok menni, ezért is tanulok nyelvet (a nyelvvizsga a cél), ha meg az megvan, akkor leteszem az emeltet is, de ha ezek megvannak pénzem még akkor sem lesz. A "legjobb" eset is az lehet esetleg, hogy iskola után ki fogok kötni az ország egy teljesen másik pontján egy koszos gyárban, mint betanított munkás, és ott fogok gürizni éhbérért tanulatlan romàk között. Én pedig ebbe nem tudok belenyugodni.

Elveszett vagyok tényleg. Első körben szerintem a kisebbségi komplexusomat kéne legyőznöm, de nem tudom hogy kéne csinálnom. Megállás nélkül másokhoz hasonlítgatom magamat, és amikor rájövök, hogy egy senki vagyok az ismerőseimhez képest, akkor ideges leszek, és elindul egy olyan folyamat a fejemben, hogy erre most rögtön megoldást kell találnom, de nem találok. Emiatt állandóan feszült vagyok, hamar felkapom a vizet, és ideges is vagyok. Néha aludni sem tudok a gondolataimtól. Jelenleg is ezért nem tudok aludni.